Szerintetek jó ez a vers? Egy szakításról szól. Amin változtatnatok, kérlek írjatok le!

Hááát... Nem vagyok nagy szakértő, de nekem olyan erőltetettnek tűnik. Látszik, higy a szerzője a rímekre fókuszált, valamilyen szinten a mondanivalóra is, de főleg s rímekre. És ne bántsam meg a szerzőt, de emiatt gondolom úgy, hogy nem igazán tudja, hogy egy vers is hogy épül fel, vagy inkább hogy is kéne felépülnie, mik a "szabályai."

Ami engem már az első sorokban megállított, mert hihetetlenül zavar:

Holnaptól velem nem táncoltál.

Bocsánat, nem igazán tudom hogy kéne "szakszerűen" kifejezni, de kifejtem a problémát: a "holnaptól", jövőidő, a "táncoltál" pedig múltidő, ez a kettő pedig együtt így, ilyen formában nem oké... Nem tudott megtörténni az esemény, mert annak az ideje itt még nem is létezik. Szóval érted...

,,Mától kigyúltak fények fejünk fölött.

S ezentúl nincs olyan, hogy te és én között." - Itt is van egy kis gebasz, szerintem.

Én úgy tudom, hogy a kigyúlt jelentése az, hogy szikrára kapott, fényessé vált, stb, tehát itt inkább azt kéne mondani, hogy kihunyt, nem? Ha nem így van, akkor kérlek, mindenképpen jelezzétek! ><

Ebben a versszakban én azt a "között"-et nem tudom értelmezni. Érezni nagyon, hogy a rím-pár miatt van ott, de semmi értelme így a mondatnak.

Kérdezted, mi az amin változtatnánk. Ha maradni akarsz az eredeti versnél, akkor inkább így valahogy fogalmaznám át:

Egykor szerettelek, de számomra meghaltál,

többé velem már nem táncolnál.

Szerettél, mégis mindenre fátylat borítottál,

s minden apró rezdüléseddel megbántottál.

Kihunytak a fények fejünk fölött,

mostanra megszűnt a világ kettőnk között.

Bármit hozhat a sors, kérlek, ne könyörögj,

jön még napsütés, a sötétség sem örök.

De még így is kicsit erőltetett, mert az elején úgy jön ki, hogy ő szakított, a végén meg úgy hogy te. Ha az elején azt írod, hogy fátylat borított mindenre, akkor a végén miért könyörögne?