Mit lehet kezdeni ezzel a kritikával? (Versek)

Én kifejezetten szeretem a hagyományos verseket. Nem azt mondom hogy ne törődj a kritikákkal, de ne lehet hogy rossz szerkesztőségeknek, rossz közegbe küldted el. Próbálj olyabokat, ahol a hagyományosabb szemléletűek is pörögnek. A művészetben nincs két azonos ízlés, kivetnivalót mind fognak találni a verseidben, (ahogyan anno Adyéban vagy Radnótiéban is például)kérdés hogy ki mennyire.

Ha neked ez tetszik, ez a "hangod" akkor ne akard megváltoztatni. Ha van blogod, futtasd azon őket, vagy ha nem, publikáld ott. A kiadók köz7l pedig keress olyat ahol elfogadóbbak a hagyományos szemlélettel.

„Azt monjátok modern?

Annak száz éve vége!

Vagy legalábbis ötven,

józan számítással.

Túl vagyunk azóta

három posztmodernen,

s talán azon is, mi rájuk következett.

S akkor most hogy legyen?

Mi jöjjön? Avantgárd? Az

kétszer is lecsengett,

s kétszer is kifulladt:

kínos gyorsasággal

s dicstelenül, csendben, mert

nem mondom, erős volt, bátor és izgalmas,

de kevés s terméketlen

egy ilyen hosszú távra.

No de nem baj, jól van.

Ti csak tördeljetek.

Sorokat, gondokat,

Eszméket, jövőket.

Mi is elleszünk majd.

S másképp hogyha nem megy,

majd dolgozunk legfennebb,

Ahogy azt érdemes.”

(Ne haragudj, nem tudtam megállni.)

(Szerintem összekeversz valakivel; határozottan meg szoktam állni. De akkor már engedd meg, hogy talán valamivel világosabb formában megismételjem az előző körben mondottakat: a korszerű és a modern nevetségesen viszonylagos fogalmak; a XX. század egy adott pontján példának okáért néhány évtizednyi szünetet, tiltást és megbélyegzést követően a regényeknek megint elkezdett cselekménye is lenni, más szóval az ún. hagyományos stílus időről időre köszöni szépen, és feltámad. A formabontás meg nem mindig bizonyul ilyen életképesnek. Más szóval: aggodalomra semmi ok, egyszer talán még divatba jössz.)

(Elkövette: az 5-ös, aki minden kérdésnél ezt csinálja.)