Festészettel foglalkozók, ti hogy álltok a megrendelésekhez?

Nem sok megrendelést vállaltam eddig, ebből egyik se festmény volt, (logók, designok, portré) az igazán rossz élmény a portréval kapcsolatban volt. Az egyik ismerősöm odajött hogy hé te tudsz rajzolni, rajzolj már le engem meg a barátomat az évfordulónkra. Erre én nem igen tudtam mit mondani, nem mondtam azt kapásból hogy nem, szóval addig erősködött amíg belementem. Pénzt nem akartam kérni érte, sose kértem pénzt ilyenekért (mindet ismerősnek csináltam), egyszerűen nem visz rá a lélek...Na lényeg a lényeg, megcsinálom a képet, 10+ munkaóra és még egy csokit se adott..:/ Tudom, én vagyok a hülye hogy nem kértem semmit, de ha nekem dolgozna valaki ingyen, akkor biztos adnék valamit cserébe még ha nem is kér. Szimbolikus, meg jó modor (mondjuk az, hogy kb nem ad lehetőséget hogy nemet mondjak, az már nem túl udvarias és kedves...). Kis pozitívumnak a végére: volt akitől kaptam hihetetlenül aranyos ajándékot cserébe, pedig tőle igazán nem vártam semmit, mert szívesen csináltam és tényleg önként vállaltam.

Aki ilyenfajta képzőművészeti pályára adta a fejét, az feltehetően annak idején nem mérte fel annak egzisztenciális vonzatát és csupán az érzelmei vezérelték. A piacon annyi a képnek vagy festménynek nevezett, időnként sokszorosító nyomdai eljárással készült tárgy(poszter), hogy Dunát lehet velük rekeszteni. Én azt tapasztalom, hogy ebből megélni nemigen lehet olyannak, aki nem befutott művész, emiatt ajánlatos, ha van mellette valami polgári, biztos pénzkereseti lehetőség is. Egyik barátnőmnek van kortárs galériája. A férje az egyik egyetemen tanít és képeit a felesége adja el ill. szervezi a kiállításokat. A férje fia szintén tanít (általános iskolában), az ő képeit is a barátnőm adja el. Igaz, hgy ebben a más 20 éves galériában vannak eredeti művek Fehér Lászlótól, Aknay Jánostól, Konok Tamástól is, tehát nevesebb művészek is szerepelnek a kínálatban. Nekem mindig erős fenntartásaim voltak és vannak is a kortárs alkotókat tekintve abban az értelemben, hogy erős túltermelést érzek a művészképzésben is. Egy magyarországnyi népesség nem tud eltartani ennyi művészt. És van olyan sanda gyanúm is, hogy ezeknek a művészeknek az alkotásai egyszerűen dekorációs célból kerülnek megvásárlásra és félő, hogy később kidobásra kerülnek, azaz egyszerű eldobható fogyasztási cikként szerepelnek a vásárlónál és nem műalkotásként.