Barátnőm szomorú mostanság és írt egy ilyen rövid kis szösszenetet, mi a véleményetek róla?

Hogy mit érzek a szívemben

Nem mondom el senkinek

Mert szívem titkát örzöm s féltem

Legsötétebb titkom,melyet nem tárok fel

Örökké nyomni fogja szívem

Viszont...leírom vágyaim s álmaim

Melyeket meg kell tennem még

Szívem bánatát feltárom

Hogy elüldözzem őket minden áron

Félek hogy lezuhanok a mélybe

a süppedős  rémisztő gödörbe

A gödörbe amely csak bánatot tartalmaz

Rossz dolgokat,amelyektől senki sem oltalmaz

Én reménykedem hogy sikerül kimásznom

De egyedül nem lehet majd kijutnom

Kell egy segítő kéz,amely felsegít

Amely felsegít és a boldogsába repít

Hisz legnagyobb félelmem a feledés

Amely engem felemészt

Elfelejted létem,létezésem

És azt is hogy veled éltem

Veled,vagy éppen melletted

Mindegy már,hisz nem érdekelhet

Elszakadtunk egymástól,mint a papír,melyet ezren szakìtanak szét

Nem vagyunk már együtt,és ennek gondolatát már rég elfújta a szél

Félek ettől,hogy ez megtörténik

Pedig megìgérted az ellenkezőjét

Együtt leszünk bármi történik

Együtt töltjük életünk hátralevő részét