Festmények árát mi alakítja?

Itt is a kereslet-kínálat elve érvényesül, mint bárhol máshol a kereskedelemben.

De nem árt tudni (ezt egy értékbecsüs nyilatkozta nemrég valamelyik műsorban) hogy keresni csak a neves alkotók műveit keresik, jó áruk tehát csak az ő műveiknek van.

Egy befutott művésztől még a sz..t is megveszik jó áron.

Viszont egy jó alkotást akkor sem lehet jó áron eladni, ha az a világ legzseniálisabb alkotása, ha az alkotó még nem befutott művész. Ez azoknak a jószemű gyűjtőknek kedvez, akik felismerik az értéket, olcsón megveszik, és pár évtized múlva, ha az alkotó esetleg befut, sokat fog érni a műve.

Ismeretlen amatőr festőknél azért 8 ezer az egyik és 140 ezer a másik, mert más a piaci stratégiájuk.

Ha valaki a hozzáértő, de pénztelen általános iskolai rajztanárokra építi az üzleti stratégiáját, az 8 ezerért fog képet festeni. Aki pedig úgy gondolja, hogy vagyonos vállalkozókat céloz meg, akik félmilliót is elköltenek egy hétvégi kaszinózás alkalmával, azok 140 ezerért kínálják a képüket.