Melyik az a költemény, amelyben a költő a múzsájával szeretkezik és ezzel szemben párhuzamosan vezeti végig a kint zajló vihart?

Radnóti Miklós: Bájoló

Rebbenő szemmel

ülök a fényben,

rózsafa ugrik

át a sövényen,

ugrik a fény is,

gyűlik a felleg,

surran a villám

s már feleselget

fenn a magasban

dörgedelem vad

dörgedelemmel,

kékje lehervad

lenn a tavaknak

s tükre megárad,

jöjj be a házba,

vesd le ruhádat,

már esik is kint,

vesd le az inged,

mossa az eső

össze szivünket.

A Szabó Balázs bandája dolgozta át egy dalban. https://www.youtube.com/watch?v=PcPmokVbz3A

Erre gondoltál?