Durva szerelmes versek?

Nem annyira kortárs, de ebben a témakörben mindig elsőként jut eszembe:

József Attila: Magány

Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes

bársony-penész pihézze melledet.

Nézz a magányba, melybe engem küldesz.

Fogad morzsold szét; fald föl nyelvedet.

Száraz homokként peregjen szét arcod,

a kedves. S ha cirógatnál nagyon,

mert öled helyén a tiszta űrt tartod:

dolgos ujjaid kösse le a gyom.

Lásd, ez vagy, ez a förtelmes kivánság.

Meg se rebbennél, ha az emberek

némán körülkerülnének, hogy lássák:

ilyen gonosszá ki tett engemet.

Kit szorongatsz most? Ha szülsz, a fiadnak

öröme az lesz, hogy körbe forog,

te meg rápislogsz, míg körülhasalnak

telibendőjü aligátorok.

Mozdulatlan, hanyatt fekszem az ágyon,

látom a szemem: rám nézel vele.

Halj meg! Már olyan szótlanul kivánom,

hogy azt hihetném, meghalok bele.

Szintén Attila (kedvencem, és ebben a műfajban ő a legnagyobb:-)):

... AKI SZERETNI GYÁVA VAGY

Te rongy, aki szeretni gyáva vagy,

akinek több a biztosító munka,

melyet a tetves ég taszít nyakunkba,

küldvén máris a külső fagyokat, -

fordított ringyó, ki a kötelesség

aranyát gyüjtöd élő nap alatt:

a gyermek rimánkodhat, hogy szeressék,

én nem tehetem; elpusztítalak.

Én férfi vagyok, nemes és konok,

nincs vigaszom s nem erényem a bánat.

Csak szenvedek, mint akit megnyomott

ásás közben a föld; káromkodok -

Ringyó! - hogy rólad ilyen szavam támad!

Rajtad a komolyság is kellemes,

nő létedre erős vagy s érdemes,

hogy lábod csámpás mivoltán nevess.

Én nem jártatom hiába a számat,

de kín sem űzhet hiába utánad.

Már elrebbent a férfias szemérem

nyoma orcámról, és csak sáppadok.

Dolgaim is úgy hallgatják személyem,

mint bolond tanárt az üres padok.

Nem éreznéd, mily veszély fenyeget

téged, életem s engem is, ki vágyom,

ha másra nem, hát hogy veled legyek

s ha másutt nem, hát a halálos ágyon?

Add kezembe e zárt világ kilincsét,

könnyü kezedet - vár kinn a szabad.

Gyülekező halottaimat intsd szét,

szólj s hízelegjen körül jószavad.

Ismersz engem, kit szemed megviselt,

lehetetlen, hogy ne szeressél, kedves!

Egykor egy sejt a tengerben kikelt,

hadd jusson el már örökös öledhez!