Ki mit gondol a színházról? Szereti, nem szereti és miért. Mennyire népszerű ma a régebbi időkhöz képest?

Alapvetően szeretem, de volt már néhány rettentő színházi élményem is, szóval azért nem mindegy, mire ül be az ember. Szeretem nézni és olvasni is a darabokat.

Hogy miért... mert közvetlenebb, mint a film (a filmeket is imádom, de a színházi darabokat jobban, ennek ellenére viszont maga a rendezési folyamat a filmek terén érdekel inkább), és sokkal izgalmasabb, érzelmekkel telibb, mint a film. A film olyan alkotás, amit hónapokig, évekig nyúznak, tökéletesre csiszolják, fényesre nyalogatják, a végén pedig lesz egy megmásíthatatlan anyag, a film a szalagon, ami ugyanolyan lesz örökké (alap esetben).

Ezzel szemben egy színházi darabban a hús-vér ember, aki ott, abban a pillanatban alkot, és ebben benne rejlik a hibázás, a természetesség, rám sokkal inkább hatással van. Mert a hibázás az természetes, a természetesség pedig valódiságot jelent.

Utóbbi kérdésre nem tudom a választ. Bizonyos körökben most is népszerű. Amikor a színház a csúcspontja idejében élt, az emberek természetes esti programnak tartották. Ma azért ez nincsen így.

2-3 hónapos előjegyzéssel lehet csak jegyet kapni.

Tehát ma is népszerű a színház.

A szinház egy meghaladott műfaj.

A film volna hivatott a színház szerepét betölteni, de a kommersz szemét dömpingje, az elsilányosodás kedvez annyira a szinháznak, hogy az még bírjon vonzerővel, mert tartalmasabb, igényesebb a mű amit előadnak, legalábbis úgy általában, a szereplők - kivált, ha azok nagy szinészek - szinte érinthető közelsége is húzóerő, na meg, a sok meztelenkedő pitsa is, akiket belehorgolnak a darabokba, hogy legyen látogatottság.

A szinház, jól megérdemelten, haldoklik már egy ideje, de ez a haldoklás lassú, hosszan tartó folyamat.

4-es

Nem értek egyet, a színház és a film két külön művészeti ág. Alma és körte.

A festészet sem tűnt el a fotó miatt, és a fotózás sem halt meg a film miatt.

Én magát a színházat mint jelenséget nagyon szeretem. Nekem többet ad, mint egy film, ha élőben látom, mert az, ami ott létrejön, egy egyszeri előadás, minden pillanata megismételhetetlen. Ezért mentem színházat tanulni egyetemre. Persze az nem azt jelenti, hogy nincs rossz előadás, mert hajjajj, dehogy nincs. Sajnos túl sok is - legalábbis a saját ízlésem szerint.

Nekem a mai színházzal az a legnagyobb gondom, hogy sok színház inkább a profitra megy meg hogy nehogy szembemenjen a kormánnyal, mert akkor oda a támogatás... ami nem az ő hibájuk, csak a minőség rovására megy. Ugye a színház funkciója nálunk, amikor elkezdődött, a kortárs ügyek megmutatása és pregresszív ízlésformálás volt...

ami egy idő után átalakult azzá, hogy "a nemzeti színháznak Ember tragédiáját meg Bánk bánt KELL mindig játszania", meg poros, ódivatú, nem is vicces bohózatokat. Vagy ha új darabot írnak, akkor is a 80%-a történelmi, vagy aranyos kis sztori, de jellegtelen... semmi különlegesség nincs benne. Ha ilyet akarok nézni, akkor tényleg berakok otthon egy ZS-kategóriás romantikus filmet, attól is megkapom ugyanezt.

De a progresszív, friss darabok még mindig a szívem csücskei (ez alatt nem az ilyen nagyon öncélú, aberrált, fura nagyon durván alternatív darabokat értem, az a másik véglet, amit nem igazán érzek magaménak).

Biztos, hogy régen népszerűbb volt, hiszen amíg nem volt ennyire elérhető médium a film, ez volt az a médium, ami leginkább kielégítette az átlagember igényeit a vizuális ingerekre. Ma ugye ott a film, amit manapság ingyen, fillérekért is el lehet érni (mert vannak, akiknek a színház élménye nem jelent annyival többet, mint a film, sőt vannak olyanok is, akik jobban szeretik a filmet, mert az mindenképp valósághűbb).