Mit gondoltok az írásomról? Van pár ehhez hasonló negatív hangvételű művem, hova tudnám feltölteni, vagy kinek tudnám elküldeni őket, hogy sok emberhez eljuthasson és "sikerem" lehessen belőle?

Növényeket legelvén az erdőben minden, oly csendes. A madarak csiripelnek, a Nap melegíti hátamat. Talán a Föld legbékésebb helyén vagyok, hol nincsen semmi gond. Néha néha felnézek és csak bambulok meredten. Rádöbbenek, milyen boldog is vagyok egyedül a rengetegben. Van élelmem bőven, a patak mellettem csordogál, semmi sem ronthatja el a napom már. Mikor kedvem támadt csak szaladtam, ahogy tudtam, mert nem várt rám semmi rossz, csak jó és nyugalom. Egyik pillanatban egy ág reccsenése akadályozta ábrándjaimat. Úgy gondoltam, ez biztos csak az erdő hangja. Eszegettem tovább a leveleket a földön, majd mély fájdalom hasított belém, de rögtön. A mellettem lévő csermely hirtelen vörössé vált. Próbáltam futni, de lábaim nem mozdultak, majd összezuhantam és elkábultam. Magamhoz tértem egy pillanatra rá és egy idegen tornyosult felettem kacajjal a száján. Mélyen szemébe néztem, pedig tudtam, hogy végem. Nem tudtam küzdeni az életemért, elvette tőlem és még élvezte is. Véget ért a nyugalom számomra. Szarvasként éltem, de boldogan, mint sem emberként szomorúan. Megváltást hozott számára, hogy lelőtt engem, mit sem számít neki az életem. Fejemhez szegezte hosszú puskáját, majd meghúzta a ravaszt és annyit mondott viszlát. Elsötétült minden és egybe olvadtam a természettel. Az örök béke fogságába kerültem, talán jobb lesz így, jutott eszembe. Egyszerre éreztem mindent, melyben egykor éltem. Többé nem bánthat ember, sohasem.