Milyen lett a versem?

"Hogy érted?"

- Azt, hogy ha ezt felolvasod, akkor egyrészt senki nem gondolná, hogy ez egy vers, másrészt meg közhelyes, semmit mondó. Elhiszem, hogy neked ilyen problémáid vannak, de a korodbeliek naponta feltesznek kérdéseket, ahol kb. ugyanezeket leírják, ugyanilyen szóhasználattal.

Van ebben minden, mint a búcsúban :D

A jó vers szerintem frappáns, letisztult, egyetlen fölösleges szava sincs, minden mondata erős, és vaslogikával halad előre, egyre erősebb lesz a végére. Ld. József Attila: Tiszta szívvel. Persze ez a József Attila vers úgymond tökéletes, azért ehhez foghatót még neki sem volt könnyű írni.

Amit te írtál, az nekem hosszú, és terjengős, sok benne az ismétlés, kicsit szét is van esve. De ne keseredj el, fog ez javulni. Egyelőre próbálj meg rövidebb és ütősebb szöveget írni.

Részletesebben:

1. versszak: kuka, ha verset írsz, az kiderül abból, hogy megírtad, fölösleges ennek egy versszak, unalmas

2. versszak: ez a stílus valahogy rossz, senki sem érzi át, ami éreztél. "Depiztem" - ezzel akarod kifejezni, hogy fájt valami? Ha így fogalmazol, akkor nem voltál depressziós, ez így nem ütős. Írj olyat, hogy "üvöltöttem, annyira fájt az élet", "véresre kapartam a testem, addig rúgtam a falat, míg eltört a lábujjam, csak hogy ne érezzem, mennyire fáj a lelkem", vagy valami hasonlót

Béka feneke alatt az önbizalmam - hát, ez sem túl ütős, főleg, hogy feneket írsz, nem segget. Írd azt, hogy egy darab szarnak érezted magad, ha így volt, nem kell ilyen eufemizmus. Fogalmazz kíméletlenebbül, ha máshol meg trágárkodsz.

Az utolsó két sor a második versszakban redundáns. Rövidebben, frappánsabban is leírhatod ezt: Pl. "túl vagyok rajta"

Hosszabb lére nem kell ereszteni, mert unalmas, redundáns.

3. versszak: redundáns, óvatos.

Barátom nincs - ez ütősebb lenne, mint a "nem nagyon vannak". Az is ütősebb, ha írsz egy konkrét számot.

"Barátom kettő van, nem sok, de nem baj"

2. és 3. sor kuka, unalmas szófecsérlés,

4. és 5. sor Nincs szükségem hamis barátokra - vagy valami ilyesmivel össze lehetne foglalni.

4. és 5. vsz.: ezt szerintem össze lehetne foglalni rövidebben és ütősebben.

Dühít a sok kétszínű, megjátszó hazug, gyűlölöm őket, tehetetlen dühömben ütném-verném őket.

6-7. vsz.: Szintén redundáns. Kb. ennyiről szól:

A férfiak? Bennük is csalódtam. Őszinte voltam, és hazudtak. Hű voltam, és megcsaltak. Szerelmes voltam, és a sárba tiportak.

8. vsz. Valami frappáns, optimista befejezést látok nálad. Valami olyasmi lehet, hogy ha százszor eltipornak, akkor sem adod fel, erős vagy, hiszel magadban. És ha egyedöl nehéz is felállni a csalódások után, tudod, hogy a sors majd küld valakit, akiben nem csalódsz, és felsegít a földről.