Mi a véleményetek a filmről?

Engem nagyon felkavart. Olyan technikával van filmezve, hogy szinte a főszereplő szemével látod, olyan, mintha ott lennél a jelenetekben. Érzed azt a kétségbeejtő bezártságérzetet, hogy erről a pokoli helyről nem szabadulhatsz. Saul képes megőrizni a méltóságát, ahogy pl. abban a jelenetben is látszik, amikor a náci tiszt a zsidó táncokat gúnyolja, Saul meg a karját nyújtja, hogy akkor táncoljanak egyenrangúként (nem véletlen, hogy a náci dühös is lesz). Bátor is, pl. amikor kihúzza a vízből a rabbit, aki öngyilkos akart lenni, simán a képébe hazudik a nácinak utána.

Azt hozzá kell tennem, hogy Saul szerintem a végére nem egészen épelméjű, és ezt most nem elítélően mondom, mert aminek őt kitették, azt csak az bírja ki ép ésszel, akiben semmi emberi nincs, benne meg csak az van. Rögeszméjévé válik, hogy az a gyerek a fia, és el kell temetnie, pedig kicsi a valószínűsége, hogy tényleg az ő fia -- bár sajnos tényleg előfordult, hogy a sonderkommandósok saját családtagjaira bukkantak a gázkamrában, de annak kicsi az esélye, hogy pont az a gyerek, akit élve szedtek ki és később öltek meg, az tényleg az ő fia. Ráadásul mondja is a másik rab, hogy "neked nincs is fiad" -- bár Saul erre azt mondja, hogy volt, csak házasságon kívül született, szóval a film technikailag nyitva hagyja a lehetőséget, hogy az volt. De ennek tkp. nincs is jelentősége, a fiú jelkép, az ártatlan áldozatok jelképe. Saulnak az eltemetésére tett kísérlete kudarcot vall, ugyanúgy, ahogy a többi társát sem tudta megmenteni senki a haláltól, de van abban valami igazságszolgáltatás, hogy nem égetik el a testét, hanem a víz sodorja el (a víz a megtisztulás jelképe szokott lenni), és ami ennél is fontosabb, a táboron kívül, tehát legalább halálában szabad. A fiú testének elsodródása a folyóban viszont valószínűleg az utolsó lökés, ami kikészíti Sault, a továbbiakban a többi menekülő támogatja, és a legvégén valószínűleg őszintén azt hiszi, hogy a velük összefutó kis lengyel fiú az ő fiának a feltámadt lelke vagy ilyesmi. Saul meghal, de a táboron kívül hal meg úgy, hogy megpróbált küzdeni a szabadságáért és utoljára még úgy hiszi, hogy a fiát látta épen és egészségesen. Ezen a ponton már szerintem az lett volna a több szenvedés, ha életben marad, mert amiken átment, azt nem lehet feldolgozni, pláne hogy a sonderkommandósokat évtizedeken át kollaboránsoknak tekintették sokan, nem áldozatnak (gyakorlatilag ez a film rehabilitálta őket).

Bocs, ha sokat írtam, de nagyon megrendített a film.