17 évestől milyen ez a vers? Van tehetsége hozzá?

Élmények nélkül

Meredtem rájuk, hogy milyen szépek

De a gondolatok nem sokáig maradtak épek.

Elrepültek: „én miért nem, és mikor?”

Közben lábam a homokba tipor.

Koncert, zene, őrült embertenger

Én is, én is hadd legyek ember!

Mi a hiba, miért nem való nekem?

Nem való nekem a saját életem.

Isten teremtményei tévesek nem lehetnek,

S én is közülük számítok egynek.

Kár, hogy sosem hittem benne igazán.

De nem ítélkeznék senki igazán.

Az létezik, amit elhiszel magadnak,

Van több is, amit a napok megadnak.

Ezt hiszem én el ebben a percben

Majd állok tovább kezem ácsolta ketrecben.

Nem voltam én ilyen régebben.

Büszkén vettem, ha – persze soha – tévedtem.

Nálam optimistább ember sose élt,

Legnagyobb bölcs az, ki magamtól félt.

S undorodtam attól, amit nyafogásnak neveztem.

Aztán így vagy úgy, de megéreztem.

Rohadt szemétség, meddig süllyedek bele?

Talán inkább élni kellene!