Ha Pilinszky János Négysoros című verse számomra nem áll össze egy egésszé, az nagy probléma?

Pilinszkyre nagyon jellemző a többszörös sűrítés, a mondanivaló makszimális tömörítése; gyakran tényleg alaposan megizzasztja az olvasót, ha utána akarna gondolni.

Nekem az a véleményem, hogy az irodalomkönyvek "a költő ezzel azt akarta mondani"-féle kitételei sokszor csak egy megközelítésnek felelnek meg, ha úgy tetszik, valamilyen értelmezést sugallnak, az olvasónak saját magának kell(ene) véleményt formálnia az olvasott versről, és az nem feltétlenül felel meg a költő szándékának (esetleg maga a költő nem is ad támpontot, vagy csak egy bizonyos értelmezést segít, miközben azért nem véletlenül használ mondjuk olyan kifejezést, ami máshogy is értelmezhető).

Szóval, ha nem áll össze egésszé, akkor nem áll össze. Pilinszky amúgy is nagyon nehéz költő, nem árt valamennyire tisztában lenni a vallási-filozófiai ismereteivel (és nézeteivel), az életrajzával, a kapcsolati hálójával, konkrét személyekkel, akik a számára sokat jelentettek, Sheryl Sutton, Jutta Scherrer, Simone Weil, Dosztojevszkij, Hölderlin, Kierkegaard, József Attila és stb.

Itt a vers egy értelmezése:

[link]