Verslábazásnál pirrichius és spondeus követheti egymást?





Kitalálhatsz olyan formulát, amelyikben így szerepelteted őket. Szerintem Weöres Sándornál egy kis keresés után találnánk is ilyen megoldást :)
A klasszikus görög-latin hexameterben viszont egyáltalán nem nincs pirrichius, csak daktilus és spondeus (variábilisan esetleg jambus vagy trocheus meghatározott helyen).
A pentameter ugyanúgy daktilusból és spondeusból áll, azzal a különbséggel, hogy a harmadik és hatodik versláb csonka, azaz csak egy hosszú szótagból áll.
Nem egybevéve gondoltam, hanem: uu/--
Azt tudom, hogy emelkedő és ereszkedő lejtésű versláb nem lehet egy sorban, de abban, hogy két különböző közömbös lehet-e, nem vagyok biztos.
És még egy kérdésem lenne, látván, hogy értesz a têmához: nekem van egy időmértékes alkotásom, csakhogy nincs versszakokra bontva, változó a szótagszám, és rímtelen.. Ezek alapján szabadversnek lehetne minősíteni, de trocheusi lábazású.. Szóval: ilyesmi szabályosnak minősül-e, és valamelyik nagy költő írt-e már sikeres, ilyen tipusú verset?
Köszi a választ
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!