Van valaki rajtam kívül, aki értelmezte a Mély erdőn ibolyavirág című Weöres Sándor művet? Vagyis az első versszakát?

Csak mer szerintem elég komoly témát súrol, amely megfogott. Mert én ebben a versben azt látom, hogy egy tudatlan élőlény boldog. Erre Weöres Sándor azt mondja nézzen már körül, olyan nagy ez a világ, és akarjon többet, mint amilye van... Pedig a virág az boldog volt, és elégedett az eddigi tudatával is. És valószínűleg mostmár nem lesz olyan boldog, mert tudja, hogy több van ennél. Ez a tudatlanság boldogsága... Ez olyan érdekes...