Tudnátok ilyen verseket mondani?

Vörösmarty Mihály

A Guttenberg-albumba

Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek

S a kitörő napfény nem terem áltudományt;

Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből

S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;

Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús

S a nyomorú pórnép emberiségre javúl;

Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról

És áldozni tudó szív nemesíti az észt;

Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával

És eget ostromló hangokon összekiált,

S a zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság!"

S e rég várt követét végre leküldi az ég:

Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez

Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.

[link]

Janus Pannonius

UGYANCSAK LÚCIÁRA

Még csak alig fekszik le, alig tárul föl előttem

Lúcia, s lába alig nyugszik a vállamon el,

máris ijesztő hang durran ki pogány fenekéből,

mint amilyent ledörög nyáron a felleges ég.

Rémülten hátat fordítok, béfogom orrom,

rég lekonyult, ami állt, s iszkolok onnan odébb.

Lúcia, értsd meg hát, örömöt nem hozhat a puncid,

hogyha ilyen roppant rossz modorú a farod.

Több itt: [link]

Kölcsey Ferenc

Huszt

Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék;

Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.

Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott

Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.

És mond: Honfi mit ér epedő kebel e romok ormán?

Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?

Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;

Hass, alkoss, gyarapíts; s a haza fényre derűl!

(Cseke, 1831. december 29.)

#2-es:

Gondolom poénosnak szántad. Nem az.

Mégha formailag helytálló is versként.

=(

Értelem sincs sok benne.

PLÁNE nem való egy irodalomfüzet elejére.

Hidd el, egy picit is normális középiskolás se - a hiedelmekkel ellentétben SE fiú, SE lány - nem találná se poénosnak, se kulturálisnak.

<Üdv: egy középiskolás>