Véleményetek erről?

A Kárhozott

A fekete égen ezüstöző Holdon túl,

Még attól is messzebb,

Lakik egy lény, kiben szeretet és gyűlölet dúl,

Egyszerre démon és egyszerre ember.

Talán anyja ember, apja démon volt,

s így született ő, az Elkárhozott,

Aki nem kért életet,

mégis kegyetlen halhatatlanságra itéltetett,

Szívét még ő maga sem látta,

A démoni énje azt 100 kulccsal bezárta,

Míg egy gyönyörű lány azt meg nem találta.

Hiába szerette emberi melegséggel ezt a nőt,

Ha a gonosz oldalától annál jobban féltette őt.

S nem hiába, egyszer majdnem felül is múlta,

Egy éles késsel kis híján szíven is szúrta.

De a szerelem erősebb volt, nem mozdult a kéz,

A lány megijedt, nem tudta mi történt.

A riadtságtól el ájult, s mikor magához tért,

Soha többé nem látta félgonosz kedvesét.

Most valahol az égen túl egy maga él,

A két énjével ki örök ellenség.

Száműzte magát mindentől rég.

Emberi oldalát a szeretet táplálja,

s a Démonit pedig a vér,

S e kettő együtt el nem fér. /saját/