Az emberek miért nem szeretik a drámákat? Ha színházba vagy moziba mennek, esetleg könyvet olvasnak miért csak szexet, erőszakot, és könnyed humort akarnak nézni?

Én speciel leginkább a filmdrámákat szeretem, akciófilmet nem is igazán nézek, nem tud lekötni. A vígjátékok mondjuk jók tudnak lenni, ha tényleg szellemesek, és nem csak valami blőd hülyeség. Mégis, leginkább filmdrámát szeretek nézni, vagy olyat, ami nincs bekategorizálva, hanem egyszerűen csak "film".

Viszont a mozi az más. Ha moziba megyek, akkor oda általában valakivel együtt megyek. Rendszerint vagy a férjemmel, vagy a fiammal, esetleg baráti társasággal. Ilyenkor kimondottan szórakozni megyünk, mármint úgy értem, hogy nevetni, "mulatni". Ma már más a szerepe a mozinak, nem az elsődleges helye a filmnézésnek. Ha komoly filmet szeretnék látni, azt megnézem itthon, vagy ha a tévében adnak olyat, ami érdekel, hát megnézem ott.

Színházba sajnos még kevesebbszer jutok el, mint moziba, pedig azt is imádom. De ha megyünk, általában musicalt vagy rockoperát nézünk, igaz, ezekből simán megnézünk olyat is, ami nem vidám (pl. Jézus Krisztus szupersztár, a sztorit nyilván mindenki ismeri, nem mondanám vidámnak, viszont rohadt jó zenék vannak benne; de mondhatnám a Valahol Európábant is, ami nagyon nagy kedvencem, bár néhol a giccs határait feszegeti, mégis imádom, pedig ez is jócskán szomorú - vagy hatásvadász, kinek mi).

Könyvben meg aztán pláne nem olyat keresek, amiben szex, erőszak és könnyed humor van, sőt, most csinálom ezt az 50 pontra osztott könyvkihívást, ahol kell egy vicces könyvet is olvasni. Számomra ez volt az egyik legnehezebb, mert rájöttem, hogy kimondottan humorosnak szánt könyvet nem is nagyon szoktam olvasni, nem tudnék ilyet fejből megnevezni. Volt olyan könyv már életem során, amin röhögtem, de mégsem ezzel tud megfogni engem egy regény. Na jó, azt hozzá kell tennem, hogy könyvben horrorb*zi vagyok nem kicsit, de nem csak ilyesmit olvasok. Kimondottan szeretem az olyan könyveket, amiknek valami mélyebb tartalmuk, mondanivalójuk van, mint mondjuk A Mester és Margarita, ez az egyik kedvencem, de Orwell-t és Merle-t is nagyon szeretem. Hogy kortársat is mondjak, Rowlingtól az Átmeneti üresedés nálam azonnal bekerült a top tízes listámba, pedig nagyon nem egy könnyű olvasmány, ráadásul az elején marhára figyelni is kell, mert sok a szereplő, és elég lazán kapcsolódnak csak egymáshoz, én meg a nevek megjegyzésével amúgy is hadilábon állok :D

Mondjuk lehet abban is valami, hogy nálunk a családban is főleg az ilyen filmek voltak a kedvencek. Úgy értem, hogy amikor gyerek, meg kamasz voltam, sokszor néztünk otthon, közösen filmet, vannak családi kedvencek, jó, persze vannak köztük vígjátékok is szép számmal, sőt, még akciófilm is (bár mint mondtam, azokért nem rajongok, de a Terminátor 1-2 azért számomra is teljesen nézhető bármikor), de javarészt olyan filmeket szerettek a szüleim, amik mondjuk a dráma kategóriába sorolhatóak, vagy legalább is nem ezek a kimondottan szex-erőszak-röhögés kategóriába sorolhatóak. Mivel mi ezeket sokszor együtt néztük, és utána beszélgettünk is a látottakról, megszoktam, hogy ilyesmit nézek, és meg is szerettem.

Ezt honnan veszed?

Én a drámákat (is) nagyon szeretem, meg mindenféle más műfajt is.

Fő a változatosság.