Kortárs költő verselemzés?

Az alábbi versről valaki tudna írni egy röpke elemzést?:

„ A kutyák ugatása riaszt fel,

szánakozva nézik a kerítésbe szorult vadat.

Nehezen mozdulok, valaki a vállamra ült,

az ujjaim görbék, lábaim súlyosak.

Lombok törnek be az ajtón, a könyveim helyén kövek,

káromkodnék, de szavak helyett a számat recsegés hagyja el.

Hiába is kiáltanék.

Ennyi idő után kinevetnének a hegyek.”

/Takács Nándor – kolónia /

Mit szimbolizálnak a hegyek? Miről szól a vers?