Hogyan értelmeznétek Weöres Sándortól a Volt nekem egy vaskalapom című verset?

Szerintem a természeti lét ősi harmóniájába való visszavágyódás, a ipari társadalom embertelen és értelmetlen tömegtermelési praktikái és a klasszikus esztétikai értékek felbomlása miatt érzett bánat, valamint az elmúlás fájdalma alkot kibogozhatatlan egységet benne.

És ami ebben a játékosan tálalt, de nem kicsit egzisztencialista felütésű világképben egy reménysugarat képvisel: a barátságosság, mások segítése és a kicsi közösségek összetartó ereje, amibe a hagyományos gyökereitől megfosztott, világba kivetett én még egyedül kapaszkodhat.