Remélem, hogy látni fogja, akinek írtam?

Gyémántlány

Június utolsó napján

Te sem, én sem gondoltam tán.

Egymás számára nem voltunk idegenek,

Ezért aznap én nem hiába keltem fel.

Éreztem, érzelmileg bárki másnál több vagy,

Gyémántlány ezért vagy.

Egy szép napon segítséget kértél,

Gyenge lehettél, így érezhettél,

De mindig erős voltál és leszel,

Még ha nem is gondolod és hiszed el,

Tudnod kell, hogy okos és gyönyörű vagy,

Gyémántlány ezért vagy.

Nem tudtad, hogy ki vagyok,

Szíved mégis bizalmat adott,

Melyet nem fogok eldobni,

Meg akarom azt tartani,

Ahogyan téged is, lelked el nem hagy,

Gyémántlány ezért vagy.

Egy fekete keretes szemüvegbe nézek,

Mosolyráncot látok és egy zöld szempár éget.

Csillogó szemed oly’ tiszta, akár a lelked,

Hatalmasabb, szebb attól senkié sem lehet.

A világ összes szép szava kevés hozzád,

Ezért vagy Gyémántlánykám!

Szőke hajad, mint a Nap sugara,

Erős akaratod felett olyan,

Akár egy égő tűz,

‘Mely mindent összefűz.

Mentsd meg az emberiséget Gyémántlány,

Nélküled elvész minden érzés és vágy!

Gyémántlány, legyél mindig itt, új élet kezdődik,

Gyémántlány, az ár el nem sodor, nem engedik lelkeink.

Gyémántlány, maradj velem, ne menj el,

Gyémántlány, kérlek, fogjál, ne engedj el!

Gyémántlány maradsz örökre,

Gyémántlányként vágja az életnek.