Hogy tetszik az alábbi kis versike?

elgyùFjtanám magam alatt a földet

Lángolò tűz azv ördögömet öld meg

Szálljon magasra a füstel együtt

Minden èrzèsem lapátra tettük.

A kèk ègen tùl már ùgyis feledik

A magányos szìvet többè nem keresik.

Nem lángol már pedig körötte ezernyi szikra

Mond szeretet mièrt nem jössz vissza.

Hívò dallam sùgja hiányod

Tudom èn is rengeteget hibázok.

Pedig a lelkem őszinte ès tiszta,

Szeretet hiányzol kèrlek gyere vissza

Nèlküled más de nem bírom már

Minden gondolat a koporsòba szegül szolgál.

Most őszintèn mi tartana vissza

A magány farkasa a vizemet issza.

Kiszáradva zuhanok majd a porba

De eszembe jut mikor eljön a vègső óra.

A remèny mèg èl ha mindig felállok

Szèp a valòság ha győznek az álmok

Elvesz száz esèlyt de vègül nem öl meg

Próbára tève a benned lakozò erődet