A szellemi fogyatékosságnak van jelképe? És ha van, mi?

A 3-as számmal jegyzett válaszoló – aki nyilvánvalóan ritka értelmes ember, amit hibátlan nyelvhasználata, valamint kifogástalan stílusa is igazol, és ezt a legkomolyabb őszinte elismeréssel állítom, valamint abban is bizonyos vagyok, hogy semmilyen módon sem fogja ezt a dicséretet félreérteni –, szóval az előttem szóló igen érdekes szemszögből adott kiváló választ a Kérdezőnek. Én mindössze csak szélesíteni kívánom a kérdésfelvetésre irányuló „rálátást”.

Ha a „piktogram” – mint olyan –, az ántivilágban (nagyjából úgy a 60-70 évvel ezelőtti időtől visszamenőleg) is olyannyira ismert és használatos fogalom lett volna, mint manapság, akkor azokban az időkben az értelmi fogyatékosságot jelképező piktogramon egy méretesen hosszú fülű szamár lett volna látható…

Miért is?

Nos, a régi időkben, és a jobb körökben (tehát NEM a kocsmák közönségében…), ha nem akartak valakit túlságosan megsérteni azzal, hogy idiótának nevezzék, amennyiben nagy nyilvánosság előtt oltári nagy hülyeséget mondva lejáratta magát, vagy olyasmit cselekedett, ami miatt akár értelmi fogyatékosnak is lehetett volna őt deklarálni…, akkor azt az embert leginkább az „ostoba szamár” jelzővel illették. Ilyenformán tehát, akkoriban (és korábban is) a szamár volt az értelmi fogyatékosság egyfajta jelképe.

Ez persze, így utólag, vagyis a tudomány – leginkább az etológia (állati viselkedéstan) – fejlődését, és jelenlegi szintjét tekintve, meglehetősen igazságtalan hasonlítású jelzős-szerkezet volt. Azóta ugyanis kiderült, hogy a gerinces állatok között a szamarak – mint az állatfaj képviselői nagy átlagban – meglehetősen előkelő helyet foglalnak el általános intelligencia vonatkozásában. Csak az öszvér (ló és szamár „együtthálásából” született, és tovább szaporodásra képtelen utód) előzi meg őket a patás állatok között. (Ebből a tényből egyenesen következik, hogy a lovak – mint az állatfaj képviselői nagy átlagban – értelmesség tekintetében legjobb esetben is csak a harmadik helyre kerülnek! És ennek a hírnek a ló-imádók aligha örülhetnek…)

Összefoglalva.

Szerintem a szellemi fogyatékosságnak jelenleg (mai napság) nincs jelképe (piktogramja), mint ahogyan (tudomásom szerint) a vakságot, süketséget, illetve némaságot jelző piktogram sincs. (A mozgáskorlátozottságot jelképező kerekes-szék piktogram létezése más tészta, de arról kicsit később.)

Részletezve:

● A vak ember fogyatékosságát a fehér botja és/vagy a teljesen fekete üvegű szemüvege, vagy pedig semmiféle mozgást sem mutató, mereven a semmibe „néző” szeme(i) láttatják. Egy külső – értelmes és látó – szemlélő számára tehát szükségtelen a vakságot jelző piktogram, merthogy a vak ember fogyatékossága minden épelméjű és látó ember számára nyilvánvaló.

A vak embert „tájékoztató” piktogram pedig a dolog természetéből fakadóan felesleges…

● A süket ember fogyatékosságát általában egy egyszerű – hozzá intézett – mondatra történő NEM REAGÁLÁST követően konstatálhatja egy értelmes ember. Ha a kérdező süket, akkor a dolog természetéből fakadóan csak egy sorstársához tud „kérdést” intézni, éspedig nyilvánvalóan jelnyelvű jeleléssel. Az értelmes nem süket pedig, ha nem konyít a jelnyelvhez, akkor feladja a tovább kérdezősködést, vagy (mondjuk egy hivatalban) egy jelnyelvű emberhez irányítja a fogyatékkal élőt. Egy külső – értelmes és halló – szemlélő számára tehát szükségtelen a süketséget jelző piktogram, merthogy a süket ember fogyatékossága minden épelméjű és halló ember számára fél percen belül nyilvánvalóvá válik. A süket embert „tájékoztató” piktogram pedig azért felesleges, mert az utcán vagy egy járművön az semmi segítséget sem jelentene számára, egy hivatalban pedig vagy „értik” a jelelését, és rögtön helyénvalóan reagálnak is rá, vagy pedig nem, és ez utóbbi esetben teljesen mindegy volna, hogy van-e a hivatal falán „süket-piktogram” vagy nincs…

● A némasági piktogram feleslegességének indoklása igen hasonlatos a süketségi piktogram feleslegességének indoklásához, ezért azt nem is részletezem, merthogy a részletezést az előbbiek kapcsán minden értelmes ember magától is „megoldhatja”…

● A mozgáskorlátozottságot jelképező – és létező – kerekes-szék piktogram létjogosultsága azért nyilvánvaló, mert annak vonatkozásában A MOZGÁSUKBAN NEM KORLÁTOZOTTAK figyelmére és empátia-készségére (beleérzési készségére) való hivatkozás a lényeg. És ezt, azt hiszem, egy értelmes ember számára nem is szükséges különösképpen részleteznem...

● A szellemi fogyatékosságot jelző piktogram nem létének okai még az előbbieknél is nyilvánvalóbbak: egyrészt, ugye, egy értelmes ember néhány pillanat alatt képes átlátni, ha szellemi sérült emberrel szembesül. A szellemi sérült számára pedig a saját lényegi mivolta okán volna értelmetlen a szellemi sérültséget jelölő piktogram, mivel amúgy sem volna azt képes értelmezni…

Az előző válasza súlyos tárgyi tévedéseket tartalmaz, ezért javításra szorul.

A hallássérülteknek (nemcsak a siketeknek) jele az áthúzott fül, vagy három pont, alul kettő, felül egy.

Még a siketséget sem lehet mindig arról felismerni, mert tanulnak szájról olvasni. Sajnos ez gyakran nem biztos, és félreérthetik a másik fél mondanivalóját. Még ekkor sem biztos, hogy felismerik, mert a meg nem értést, a rossz nyelvtant és intonációt értelmi sérülésnek tulajdoníthatják. Ilyenkor gondolja a siket, hogy mégiscsak fel kellett volna tenni az áthúzott fület, amit azért nem tett fel, mert rejteni akarta siketségét.

Általában nemcsak jelnyelvből értenek, hanem lehet nekik mutogatni, vagy írni is. Aki eleget gyakorolta, az felismerheti őket arról, hogy nem figyelnek a hangokra.

Folytatva a sort, néha a beszédfogyatékosok is szeretnének maguknak egy egyszerű szimbólumot, de aztán ez lekerül a napirendről. Azoknak, akik nem tudnak vagy akartnak beszélni, van egy kézjelük, ami regionálisan különbözhet, de ezek a régiók több országra is kiterjednek. Így a német nyelvterületen ugyanúgy mutatják, mint Magyarországon. A siket jelnyelvekben majdnem ugyanúgy mutatják a siket jelet, lehetne az egy hasonlóan használható jel.

Ha nem mutatja a beszélgetés legelején ezt a jelet, akkor a nem beszélőt nézhetik siketnek vagy értelmi fogyatékosnak.

Gégegyulladásos beteg írásban kért bérletet egy jegypénztárban. A pénztáros kapott egy telefonhívást. A beteg hallotta, hogy a pénztáros azt mondja: Bocsánat, most egy siketnémát szolgálok ki. De többnyire nem ilyen előnyös a félreértés.

A 6-os és 7-es jegyzet írója nyilván rám (a 4-est jegyzőre) gondolt, ezért nyilván tévedett, amikor azzal kezdte reagálását, hogy: „Az előző válasza súlyos tárgyi tévedéseket tartalmaz, ezért javításra szorul.”.

A TÉNYLEGESEN a 6-os előtt jegyzetelő ugyanis, csak jópofáskodott egyet… Tehát komolyan nem állított semmit sem.

Még, ha el is fogadom (mert miért ne tenném), hogy a 4-es megszólalásomban tárgyi tévedésbe kerültem, azt már semmi esetre sem vállalhatom fel, hogy az „súlyos” lett volna.

Azt írtam – idézem: „Szerintem a szellemi fogyatékosságnak jelenleg (mai napság) nincs jelképe (piktogramja), mint ahogyan (TUDOMÁSOM SZERINT) a vakságot, süketséget, illetve némaságot jelző piktogram sincs.” – idézet vége.

A nyomtatott nagybetűs kiemelést szándékosan tettem, ugyanis az igazolja, hogy a tévedésem nem volt súlyos, legfeljebb csak szimpla tévedés volt… Akkor lett volna súlyos a tévedésem, ha HATÁROZOTTAN ÁLLÍTOTTAM VOLNA, miszerint a vaksággal, süketséggel, illetve némasággal élő fogyatékosságnak – és a szellemi fogyatékosságnak – nincs piktogramja! De csak azt írtam: „tudomásom szerint”, ami fogalmilag nem határozott állítás.

A lényeg: amennyiben az „áthúzott fül” képe volna a siketséget jelző piktogram, akkor azzal az a baj, hogy az emberek (a nem siket, illetve siketeket nem ismerő emberek) hozzávetőleg 95-99%-a NEM ISMERI azt a piktogramot, illetve NEM ISMERI FEL annak lényegét! Ergo: az a piktogram nem ad automatikusan félreérthetetlen jelet a süketség – mint fogyatékosság – felismerésében. Arról nem is beszélve, hogy az a fajta intelligencia, ami például a másik ember fogyatékosságának felismerésére (is) fogékonyságot biztosítana, az emberek 70-75%-ára nem jellemző. És erre áttételesen utaltam is… De szerintem, egy VALÓBAN INTELLIGENS és VALÓBAN EMPATIKUS embernek nem okoz gondot semmiféle fogyatékosság felismerése…