15 éves vagyok és író szeretnék lenni. Mit gondoltok az alábbi művemről? Megfelel e a szókincsem és a helyesírásom?

Részlet:

Korán reggel van. A nap még nem kelt fel és az ébresztőórám csilingelő hangja idegtépőbbnek tűnt, mint valaha. Ma valahogy nem voltam formában. Nem éreztem, hogy érdemes lenne elkezdenem egy újabb napot, mégis szép lassan kikászálódtam az ágyamból és belebújtam a papucsomba. Észrevettem, hogy az ajtó előtt egy levél van a földön. Gondoltam biztos megint egy számla amivel elmaradtam, de ahogy közelebb mentem láttam, hogy egy levél az. Felvettem. A tánc iskolából küldték, ahova egész életemben beakartam jutni. Felvételiről felvételire jártam, hogy az álmom megvalósulhasson, de mindig visszautasították a jelentkezésemet. Biztosra vettem, hogy ez most sincs másként így a levelet arrébb dobtam kibontatlanul. Nem volt merszem elrontani ezt a mai napot, inkább bekapcsoltam a zenelejátszót és élveztem, ahogy az unalmas és lelombozó reggelem egyre derűsebbé válik a hangok hallatán. Minden egyes lüktető hangjegyre megmozdult a lábam és éreztem, hogy a zene magával ragad. A tánclépések egyre erősebben uralták a testemet, mígnem teljesen elmerültem a mozdulatokban. A macskám Cirma csak bámult a hatalmas fekete szemeivel. El nem tudtam képzelni mi játszódhat le kicsiny fejében, de az biztos, hogy tettszett neki a látvány. Annyira felbuzdultam, hogy az időről meg is feledkeztem. Elrohantam fogat mosni, majd kikaptam a gyűrött ruháimat a szekrényemből és gyorsan felvettem őket.

A buszon ülve gondolkoztam a levélen amit reggel kaptam. Vajon mi lehetett benne? Talán végre teljesült az álmom és bejutottam a legjobb táncosoknak szánt iskolába vagy egy újabb sikeretlen próbálkozás rejtőzhet a sorok között.

Ki-ki bambultam az ablakon és néztem a mellettünk elsuhanó lombokat. Ismerős volt már a környék, így tudtam nemsokára leszállok.