Miért volt régen hatékonyabb az irodalomoktatás és ma miért nem az? A megváltozott gyerekanyag az oka?

Mit értesz hatékonyság alatt? Hogy a gyerekek régen betéve tudták a költők, írók életrajzait? Mert ennek nincs sok értelme, nem szerettette meg az olvasást az emberekkel ez a módszer, és még az érzelmi intelligenciájuk sem nőtt, holott némi érzékenység szükségeltetik a legtöbb mű megértéséhez. Ma a tanárok sokkal lazábban kezelik a tárgyi tudást; csak azért tartják szükségesnek, hogy a tanuló ismerje a mű keletkezési körülményeit. Ellenben nagyobb hangsúlyt fektetnek a kreativitásra és az önkifejezés módjának fejlesztésére. Ezek azok a kompetenciák, amik önbizalmat adnak és gyakorlatban is hasznosíthatók az emberek számára, nem a számadatok.

A 7. számú hozzászólásommal mi a baj?

Szerintem az is gond, hogy a mai emberek kevésbé foglalkoznak mélyebb lelki dolgokkal, mármint érzelmileg "gyengébbek". Volt pár jó tanárom, akik tényleg próbálták elmagyarázni, hogy pl. Tóth Árpád Esti Sugárkoszorúja miről is szól, mit akar átadni. Nem nagyon vették a lapot a diákok. Nem tudom, 100 éve mennyire fogta meg az embereket, de a mai embernek valahogy nehezebben jut el a lelkéig. (Tudom, nagy szavak, de nem tudom jobban megfogalmazni.)