Klasszikus zenén belül (amiben a hangsúly főleg zongorán vagy hegedűn van), tudnátok mondani háttérben is hallgatható, kiugró részek nélküli műveket?

Kiugró rész alatt hirtelent, drámait értek. Mint mikor lágyból átvált, gyors és hangos lesz, az ilyen darabokat kerülném. Olyan zenét keresek, amit olvasás mellett tudnék hallgatni, ezért lenne zavaró a hirtelen váltás. Amit háttérben és halkan tudnék hallgatni és ami nem rikítóan vidám, inkább lassabb, talán melankolikusabb. Próbáltam keresgélni magamtól, és össze is írtam 15-20 legjobbak közt számon tartott zeneszerzőt, de vakon, véletlenszerűen nagyon nehéz válogatni.

Előre is köszönöm a választ mindenkinek!