Valaki mondana szép verseket?

Egyszer minden elmúlik

Kinézek az ablakon és mit látni?

Esőt, miként az eresz vizet kezd hányni.

Tócsák, sár és lombozott hangulat,

A kinti táj mindent megmutat.

Mi lehetne akkor a megoldás erre?

Magamba fásulva ne nézzek el Pestre?

Maradjak ezen a hétvégén is otthon?

A semmittevés legyen a legnehezebb dolgom?

Fel kell dolgozni, hogy ami volt elmúlt.

Nem lesz jobb kedvem, ha stadiont épít Felcsút.

A szabad lét, a lehetőségekkel teli nyár,

Utólag mindennél többet érhet már!

A szerelem is elmúl ha el kell neki,

Az idő szépít, de egyeseket nem pótolhat senki.

A kinti rohanás és dagonya üledezik,

A remény fala éppencsak repedezik.

Ezt a repedést nem lehet javítani,

Emlékeinket sem fakítani.

Vegyél hát egy nagy levegőt,

Teríts tiszta, fehér lepedőt.

Mindenkinek ki jár még egy esély,

Még ha vele is jár bármiféle szeszély.

ZÁVADA PÉTER: HANDICAP

Tavasz, fény s más hasonló ügyek

szíven találnak, ha ablaknyitok:

lágy terroristák a parkban a rügyek,

ropognak mint a Kalasnyikov.

Én futópadomon önjáróbeteg,

-nem maradt más, csak szótlan bambulás-

hogy ne szakítsunk, ma is távol leszek,

ó Szerelem, te gyilkos ambuláns!

Számládra végül is nincs mit írjak,

épp csak potom huszonhét évem

hagytam ott nálad mint vizitdíjat,

s mint most is, a vágy üres kórtermében

csak ülök s nézem, ahogy a neonok alatt,

mint arany tolószék végiggördül a nap.

Egy másik versem:

"Avar" - 2014. szeptember

Avar

Egy rigó ül a fán magányosan,

Füttye átszűrődik, szorványosan.

A járdát tarkítja az avar,

Sok minden történt tavaly.

Felsóhajtva felejteni,

Legszebb barátnőd ejteni.

Egy álom, mily elmúlt,

Az idei ősz nem lehet annyira feldúlt.

Hulló falevél, mint hulló élet,

Nem látja át ezt minden réteg.

A részletekbe bocsájtkozni érdek,

Nem észrevenni hihetetlen vétek.

Nincs tegnap; holnap csak is a ma,

Egy új lombkoronával ékesedik a fa.

A nap, mily átszűrődik mindenen,

Egy kép vagy a vászonos filmeken.

A célok, álmok egy kalapba öltve,

Mint sebzett vad ezekkel nem törődve.

Csak gyűlik, csak gyűlik az Őszi avar,

Az elmékben a tudat sok mindent felkavar.

Tiszta szívvel

Nincsen apám, se anyám,

se istenem, se hazám,

se bölcsőm, se szemfedőm,

se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,

se sokat, se keveset.

Húsz esztendőm hatalom,

húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,

hát az ördög veszi meg.

Tiszta szívvel betörök,

ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,

áldott földdel elfödnek

s halált hozó fű terem

gyönyörűszép szívemen.

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak…

Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:

Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,

Mert fénye-árnya terád sugárzik.

Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:

Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.

Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;

Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:

Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.