Pontosan mitől ingott meg Ady Endre Istenbe vetett hite?
Gyerekként mélyen vallásos volt, mely tényezők hatására vesztette el a hitét?
A világháború borzalmai tudom hogy megviselték, ahogyan az is, amikor a csucsai kastélyból végignézte a román katonákat, ahogy ártatlan civileket kegyetlenül gyilkolnak le, de ez mind 1914 után történt, az istenes költészete pedig 1908-tól 12-ig tartott.
Nem.
A tudományhoz semmilyen tekintetben nem tartozik hozzá.
Megingott, de nagyon szépen vissza is tért. Fennmaradt, hogy élete végén csak a Bibliát olvasta. Persze adysan, harcolva, néha falhoz vágta, majd felkelt, felvette és a szívére borította...
Ady Endre:
Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
Tequila Sunrise, azt tudom, hogy visszatér a hitéhez, de már nem fog annyira hinni, mint gyerekkorában. Az okokat keresvén arra jutottam, hogy a szifilisz és a Lédával való kapcsolatának megcsömörlése miatt (is) hagyta el Istent, majd a világháború kitörése meggyőzte arról, hogy ha lenne a mindenható, ilyen szörnyűségeket nem engedne, hogy megtörténjen (ember embert öl, az erőszak megrészegíti az embert). Csakhogy az istenes költészete, mint írottam, '12-ig tartott, engem pedig az ezen ciklusán belül költött verseinek a háttere érdekel.
De köszönöm a válaszodat!
"ilyen szörnyűségeket nem engedne, hogy megtörténjen"
-Adynak szerintem ennél sokkal mélyebb Istenképe volt, ez egy kommersz, felszínes ateista nézet, szakfelügyelői,a "nem engedné". Ez milyen szép:"Hallom, ahogy lelkemben lépked"
Ady Endre
ÁDÁM, HOL VAGY?
Oszlik lelkemnek barna gyásza:
Nagy, fehér fényben jön az Isten,
Hogy ellenségim leigázza.
Az arcát még titkolja, rejti,
De Nap-szemét nagy szánalommal
Most már sokszor rajtam felejti.
És hogyha néha-néha győzök,
Ő járt, az Isten járt előttem,
Kivonta kardját, megelőzött.
Hallom, ahogy lelkemben lépked
S az ő bús »Ádám, hol vagy?«-ára
Felelnek hangos szívverések.
Szivemben már őt megtaláltam,
Megtaláltam és megöleltem
S egyek leszünk mi a halálban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!