Szerintetek melyik megoldást válasszam a rajzomhoz?

Hát ha az egyik alak mögé teszed a másikat, jelen eseteben a fő alak mögé menne a mellék alak, ami így kicsit takarásban lenne az egyik alaktól, a másik alak lehet csak félig tudna kibontakozni, de viszont a másik alak egészen előtérben lenne a másik alakkal szemben, ami ha úgy vesszük előnyére is válna a másik alaknak. De ha viszont a másik alak is egy kicsit nagyobb tért nyerne, mert immár ő kerülne a másik alak szemszögébe, akkor a megint másik alak viszont átalakulna másabb alakká, ami egy viszonylag új perspektíva, sokan nem alkalmazzák, de én a helyedben a másik alakot tenném a másabbika alak előterébe, így fordítva a helyzeten. Ezáltal az kerülne a fókuszba, rajztanilag teljesen elfogadott ez az ábrázolás, attól eltekintve, hogy a másik alak ha háttérbe lenne, és visszahoznánk a másabbik alakot mégis lőre, kissé reneszánsz megoldás, belátom, de szerintem ez lenne benne a főbb vonal, azáltal a másik alak teljesen háttérbe szorulna, vagyis csak kicsit, mivel a másik alak a tér nagyobbik, jó, a dimenziónak nem teljesen, de ezt úgyis érted, szóval a másik alak összhangban lenne a másabbik alakkal, ami viszont teljesen teret nyerne ezáltal, megmutatva az ő másik alak képét, amit valljuk be, sokan nem így mutatnának be, de néha szembe kell menni az árral, így a másik alak teljesen tudná vinni a kép nagy részét, amire a kis naivak csak ámulnának, de az igazi művészet abban van, ha valaki bemutatja a másik alak másik arcát, vagyis a háttérben lévő másik alak egy egészen kifinomult másik alakját. Ebben van a lényeg, hogy igazán nem a másik alak lesz a fő, hanem a másik alak veszi át a szerepét. Remélem érted, próbáltam leegyszerűsítve felvázolni a két másik alak jelenlétének a hangsúlyát.

Kár. Pedig próbáltam a másik által megadott előtérbe helyett másabbik alak szemszögéből nézni, hátha kicsit jobb lesz.