Tetszik nektek ez a vers?

Kicsit tényleg friendzone, vagy friss szakítás.

Egyébként jellemzően úgy írsz verset, mint minden amatőr. Túlságosan koncentrálsz a rímelésre, mert azt hiszed, ettől lesz vers a vers, közben meg a tartalmat figyelmen kívül hagyod, és a végére egy elég felemás dolog jön ki.

Egymásra dobálod a költői képeket, amiket ismersz, régies szavakat használsz - látszik, hol és mikor tör felszínre az, amit irodalomórán tanítottak. Még kevés verset ismersz (szerintem), legalábbis nagyon azokat akarod utánozni, amiket órán láttál.

Ritmust adsz neki az elején, utána meg felrúgod, mert annyira még nem vagy tapasztalt, hogy a végig megtartsd. Ez így elég rossz érzés olvasás közben, akkor inkább ne kezdj bele a ritmusba.

A rímeket tekintve szintén kijön az amatőrség, a 90%-uk ragrím (zuhanok-megundorodok, kiemelgettél-szerettél, árnyékomtól-harmattól), ráadásul CSAK a rag rímel benne, ha megnézet azt a szót, hogy "árnyékom" és "harmat", hát nem igazán csengenek össze. A maradék pedig elég gyengus asszonánc, nem kellemes olvasni (szólnék-él, tünemény-lényt), erőltetettnek tűnik. Mintha csak odáig gondolkodtál volna, hogy ugyanaz a magánhangzó legyen az utolsó szótagban és kalap-kabát.

Ha nem megy, nem muszáj ragaszkodni az a-a-b-b rímeléshez, válassz valami egyszerűbbet, mondjuk az x-a-x-a rímelést.

Van hova fejlődni. A tehetség lehet, hogy ott bújkál benned valahol, de egyelőre még túlságosan gúsbakötöd magad azzal, amit irodalomórán tanultál, a kényszeres rímeltetéssel, hogy mindenféle költői képet akarsz beleszuszakolni, mert azt hiszed, így lesz mély értelmű és "elemezni való". Ezeket nem tudatosan csinálod, de csinálod.

Folytasd az alkotást, és ha van elég kitartásod és tehetséged, el fogsz jutni odáig, hogy ezeket a falakat ledöntsd, és tényleg valami egyedit írj.

"Bűntudatom van

Megöltem magam"

itt hagytam abba