Tetszik nektek ez a vers?

Hogyan is mondhatnám el neki,

mi a szívemet terheli?

Hiszen nem is ismerem,

csak belekeveredtem...hirtelen.

Nem akartam ezt az érzést,

s mivel most itt van még jobban utálom,

de szívemnek nem parancsolhatok,

s az érzés átsző akár egy régi álom.

Elandalít, csendesen ringat,

s midőn lassú folyású patak,

gondolataim szertefoszlanak.

Itt már nincsenek miértek,

nincs lehűtött érzés vagy nyers akarat.

A szívem parancsot ád,

s testem mint hű baka parancsot fogad.

...Nem epekedek, hogyha látom,

nem vetek rá olvadó tekintetet,

s szívem nem rendül meg,

minden alkalommal mikor hozzám fordul,

vagy csak rám nevet...

Kegyes hazugság ez önmagamnak,

csekély,alantas kedveskedés,

Önámító, apró buta szavak,

melyek nem hátráltathatják a szenvedélyt.

Mert mind tudjuk már az igazságot,

hiszen minden ott van a szemünk előtt,

ebből nincs menekvés, nincs kigyógyulás,

lángolva égek, míg el nem jön az ősz.