Mennyit kér egy antikos, ha becsültetek?

Mivel szóban zajlik általában a dolog, ha tisztességes a kereskedő, akkor nem kér semmit. A dolgokat ezért érdemes pontosítani. Azt akarod tudni, hogy mit ér vagy el akarod adni? Ez ugyanis két teljesen különböző dolog. Ha csak azért kéred a becslést, mert eladni nem akarod ugyan, csak a jövőre nézve akarod tudni, hogy mid van, akkor a kereskedő még mindig élni fog a gyanúval, hogy valójában el akarod adni (pl. neki) de előbb tudni szeretnéd, hogy mit mond rá. Ezért nagyon óvatosan fog hozzáállni, mert ha ér is valamit a kép, ő semmiképpen nem akar majd túl sokat fizetni érte, tehát kevésre értékeli. Ha ismertebb a festő és szeretné ő megszerezni, akkor talán többet mond, de meg fogja kérdezni, hogy mások mit mondtak rá. A dolog azért nehezen megfogható, mert van olyan szakképzettség, hogy becsüs és van olyan engedély köteles tevékenység, hogy kereskedő. A becsüs beazonosítja a képet kor és festő alapján, megállapítja az esetleges restaurálási igényt és az ár, mint kereskedelmi fogalom legfeljebb hozzávetőlegesen kerül érintésre igen-igen tág határok között. A kereskedő viszont kereskedik vele (esetleg bizományosi formában) és a lehető legnagyobb hasznot akarja kihozni belőle minimális ráfordítással. A kereskedő a piacot ismeri, azt, hogy mennyire van kereslet a tárgyra, mennyi idő alatt tudja eladni (milyen gyors a pénz forgása). A nagy aukciósházak alkalmaznak művészettörténészeket, akik magas szinten tájékozottak, míg a kis magánkereskedések kereskedői jó esetben elvégeztek egy becsüs gyorstalpalót. A kis magánkereskedések általában a közforgalomban levő festői adattárak és különböző árverési katalógusok alapján tájékozódnak, míg a művészettörténészek esetleg igénybe veszik a Szépművészeti Múzeum szakkönyvtárát és olyan fizetős internetes oldalakat, ahol aukciós leütési árakról is tudnak tájékozódni. Van olyan eset, hogy ott kell hagyni, ha részletesebben utána akarnak nézni, de olyan is van, hogy kénytelenek a te költségedre igénybe venni valamilyen restaurátort (ha pl. nagyon elpiszkolódott a kép), hogy tisztítsa le, hogy látszódjon is valami a képből. Szóval egy lutri tulajdonképpen az egész. Egy biztos, ha semmit nem ér, akkor akár nagyobb aukciósházhoz, akár kis magánkereskedőhöz viszed, már az ajtóból megmondják, hogy érdemes-e bevinned. Talán az a legjobb, ha előbb megmutatod egy képgyűjtőnek vagy restaurátornak, hogy mi a véleménye és ő mit tud mondani róla és csak utána viszed kereskedőhöz (ha el akarod adni).