Egy kis talán nem annyira ismert történetet keresek sem a címére sem az íróra nem emlékszem csak pár részletre belőle. Hogy a rákba írjak ehez kérdőjelet?

Melyik novella lehet ez? Részletek lent.

Hú, de nehéz......

Szia 2. vagyok. Itt van pár sor a Momo elejéből szerintem ez lesz az:

Egy nap azonban híre ment az emberek közt, hogy a romokban újabban valaki lakik. Egy gyermek, kislány valószínűleg. Olyan pontosan mindazonáltal nem lehet megmondani, mivel kicsit furcsán öltözik. Momo vagy valami hasonló a neve.

A színházrom fű benőtte színpada alatt akadt néhány félig beomlott kamra, ezekbe a külső fal egy lyukán át lehetett bejutni. Itt rendezkedett be Momo. Egy nap déltájt néhány férfi meg asszony jött oda a környékről, s megpróbálták Momót kifaggatni. Momo szemben állt velük, ijedten nézett rájuk, félt, hogy elkergetik innen. De hamar észrevette, hogy barátságos emberek.

Szegények voltak ők is, s ismerték az életet. ...

Mindjárt hozzá is fogtak, a félig beomlott kőkamrát, amiben Momo lakott, kitakarították, rendet tettek, amennyire lehetet...A színpad alatti kőlyukból lakályos kis szobácska lett. A kőművesnek művészi képessége is volt, végül szép, virágos képet festett

a falra. Még a keretet meg a szöget is hozzáfestette, amin a kép lógott. Aztán jöttek az emberek gyermekei, elhozták, ami fölös élelmük volt, ki egy darabka sajtot, ki egy cipócska kenyeret, valaki gyümölcsöt és így tovább. S mivel nagyon sok gyermek volt, ezen az estén annyi összegyűlt, hogy valóságos kis ünnepet ülhettek mindnyájan az amfiteátrumban a kis Momo beköltözésének tiszteletére. Olyan vidámságos ünnep volt, amilyennel csak szegény emberek tudják megbecsülni egymást. Így kezdődött a kis Momo s a környéken lakó emberek barátsága.

De hát miért? Netalán olyan hihetetlenül okos volt Momo, hogy mindenkit elláthatott volna jó tanáccsal? Mindig meglelte a megfelelő szót, ha valaki vigaszra szorult? Tudott bölcsen és igazságosan ítélkezni? ....

A kis Momo egyet tudott, ahogyan rajta kívül senki: hallgatni másokat. Nincs ebben semmi különös, mondhatja netán némelyik olvasó, hallgatni akárki tud.

Csakhogy ez tévedés. Valóban hallgatni a másikat csak igen kevés ember tud. S ahogyan Momo értett ehhez, annak a világon párja nem volt.

Momo úgy tudott hallgatni, hogy ostoba embereknek egyszeriben okos gondolatuk támadt. Nem mintha bármit szólt vagy kérdezett volna, ami a másikból előcsalogatta az okos választ, dehogy, ő csupán ült és hallgatott, teljes figyelemmel és odaadással. Közben nagy, sötét szeme a másikon függött, s az úgy érezte, hirtelen gondolatai támadnak, amelyekről soha sejtelme nem volt, hogy benne rejtőznek. Úgy tudott figyelni, hogy tanácstalan, határozatlan emberek egyszeriben pontosan tudták, mit akarnak. A félénkek hirtelen szabadnak s bátornak érezték magukat. A boldogtalanok és szorongok bizakodók és boldogok lettek. S ha valaki úgy hitte, élete célt tévesztett, s nincsen értelme, ő maga csupán egy a milliók közül, valaki, akin semmi se múlik, s egy szempillantás alatt pótolható, akár egy lyukas cserép s elment, és mindezt elmondta Momónak, már azalatt, amíg beszélt, titokzatos módon megvilágosodott előtte, mekkora tévedésben volt, hogy úgy, ahogyan van, csak egyes

-egyetlen az emberek közt, s éppen ezért a maga módján különösen fontos a világnak. Így tudott Momo figyelni!