Novellaírás, elakadtam. Hogyan tudom kifejezni magam?

Írtam egy szösszenetet, hirtelen felindulásból, nagyjából tizenöt perc alatt, egy kétszázötven szavas kis "vallomást" az egyik karakterem szemszögéből. Azóta pedig (vagy egy órája) csak bámulom a megnyitott lapot, néha átjavítgatom, de ettől egyre természetellenesebb, egyre kevésbé tetszik, amit leírtam, nem hasonít ahhoz az érzéshez, ami a fejemben van. "Itt bent" sokkal intenzívebb az egész, sokkal feszültebb és kétségbeesettebb. Hogyan lehet ezt a feszültséget éreztetni írásban? Van valami technikája? Esetleg valami tapasztaltabb, segítőkész író tudna segíteni?

Maga a karakter elég összetett, és olyan dolgokat élt meg, amit szerintem az emberek nagy része nem. Legalábbis remélem. Szóval tapasztalatom nincs a témában, és nem is szeretném, hogy legyen. Ez valószínűleg a probléma egyik forrása. De ezt hogy lehet orvosolni? Szeretnék róla írni, mert érdekel, érzéseket vált ki belőlem, és frusztrál, hogy ezeket az érzéseket nem tudom mások számára érthetően megfogalmazni.

(Elküldöm privátban, de ha netán több segítőkész ember is jelentkezne, inkább bemásolom válaszba)

16/L