Szerintetek milyen a fogalmazásom? 14/l

Sziasztok! Nyelvtanból az volt a házink, hogy írjunk egy befejezést az mf-be lévő történethez, és az osztályomnak nagyon tetszett. Szerintetek csak azért mondták, mert a barátaim, vagy tényleg van tehetségem?

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szerencsétlen mágus, akit Forgoncnak hívtak. A mi szegény mágusunk valóban szerencsétlennek mondható, mert egy ideje elvesztette az ügyfeleit.

- Lehetséges, hogy már senkinek se lenne rám szüksége? Régebben annyi ügyfelem volt, hogy alig győztem foglalkozni valamennyivel. Kinek ez, kinek az a varázslat kellett. Én pedig sok jó varázslatot vittem véghez. Elindulok, körbejárom a világot, megnézem, mi lehet a baj. Ha van egy újabb mágus, aki derekasabb, hatalmasabb nálam, meg akarom ismerni.

Így is tett, becsomagolta holmiját, betette a varázspálcáját, egy varázskönyvet, egy-két csodaport, és útnak indult. Ment, mendegélt. Ahogy esteledik, egy olyan házikó elé ért, amiben világosságot látott. Izgatottan bekopogtatott az ajtón, mikor hirtelen kiáltozást hallott, és ijedtében a földre vetette magát, egyenesen bele egy méretes pocsolyába.

-Á, hideg, hideg!- vacogott, miközben a táskájában turkált a varázspálcájáért.

-Hát te meg mit csinálsz itt, öreg? Már azt hittem valakinek itt lett game over! – lépett ki egy hatalmas sörhasú manusz a házból.

-Én, én csak megijedtem a kiáltástól! – tápászkodott föl Forgonc a földről.

-Háh, betojok, ez a csávó berezelt a World of Warcraft-tól! Ezt posztolnom kell! – röhögött a csávó.

-Pofoznod kell? – vonta fel a szemöldökét Forgonc, és előhúzta varázskönyvét, hogy keressen egy szárító varázslatot.

-Hát ez meg mi? – pillantott föl a manusz a szélsebes pötyögésből, amitől csodával határos módon még nem tört be a telefon kijelzője.

-Ez a varázskönyvem, amiben mindenre meg van a válasz.

-Ez olyan mint a Google? Nem látom rajta a keresőt! – vizsgálta a könyvet.

-Öm, figyelj… - kezdte a varázsló a kérdést figyelem nélkül hagyva – nem tudod merre lakik a nagy varázsló, aki megfosztott engem az ügyfeleimtől?

-Nem… - gondolkodott a figura – de kiírhatom a Face-mre! – lelkesedett.

-Nem, nem köszönöm – legyintett Forgonc – nem várhatom el tőled, hogy kiírd az arcodra. Mennem kell tovább! Viszlát! – intett és a megszárító varázslatot kimondva elindult.

Ment, ment, mendegélt egészen addig, amíg el nem ért egy fura kastélyhoz, aminek a parkjában egy fiú és egy lány beszélgetett, mellettük pedig néhány fura kinézetű ember ült vagy állt.

-Sziasztok! Nem tudjátok merre van a nagy varázsló, aki megfosztott engem az ügyfeleimtől? – kérdezte, mire az egyik ember ingerülten felugrott a székéről.

-Állj, áll, áljj! Itt ülök már öt órája és még egy normális jelenetet sem sikerült felvennünk! Te… - mutatott Forgoncra – Dumbledore szövege az, hogy: Sziasztok! Nem láttátok McGalagony professzort? Nem az, hogy: Nem tudjátok merre van a nagy varázsló? – csapkodta egy vastag füzet lapját.

-Ki az a Dumbledore? – értetlenkedett Forgonc.

-Elegem van! – rúgta fel a székét a goromba ember. – Ezt a filmet még Spielberg se tudná leforgatni! – ordította és elviharzott.

Szegény Forgonc mágus újra útnak indult, és már teljesen elvesztette a reményt, hogy megtudja mi történt, amikor egyszer csak megérkezett egy hatalmas luxus villa elé, aminek a teraszán két ember ült.

-Képzeld el milyen lenne a világ, ha én nem léteznék, kertész! – kérdezte az egyik a másiktól és belekortyolt a teájába.

-Kopár lenne, uram.

-Hát nem én vagyok a nagy varázsló, aki megváltoztatta az emberek életét? – kiáltotta az első, és végigsétált a ház fűtött kerti útján.

-De, maga az, uram! – helyeselt a másik.

-Ki maga? – ugrott elő Forgonc a kerítés mögül.

-Hát ez meg milyen kérdés? Maga nem ismer engem? – vonta fel a szemöldökét. – Én vagyok Bill Gates, aki megalkotta, hogy az embereknek ne legyen szükségük varázslatokra. Ha érdekli őket valami bepötyögik a Google-be, ha beszélgetni akarnak, tudnak chatelni, vagy, ha szeretnének bevágódni valakinél, egyszerűen kiraknak egy szép képet az oldalukra szerelmi bájital helyett.

Forgonc döbbenten figyelt, majd mikor már nem bírta tovább, felkiáltott:

-De hát mi lesz velem? Pénzt és ételt nem tudok magamnak varázsolni, és elfogytak a tartalékaim.

-Semmi baj! – kiáltotta Gates. – Kapsz tőlem egy céget! – mondta és beleharapott egy almába, amit az almafáról szedett. – Legyen a neve mondjuk Apple. – mutatta fel az almát, amiből hiányzott egy harapásnyi.

-És mit kell csinálnom? – nézte értetlenül Forgonc.

-Meg kell jósolnod, hogy mire van az embereknek szüksége, és hogy mit vennének meg szívesen. És maga Steven… - mutatott a kertész felé - az ön feladata lesz, hogy segítsen neki.

Így lett az almából Apple, a kertészből Steve Jobs és Forgoncból céges jós.

Itt a vége, fuss el véle, a sulinak legyen vége!

Köszi, ha végigolvastátok! :)