Mit gondoltok a versemről? Most nagyjából ezt érzem.
Mint versről, vagy akár mint helyzetről, érdekel a véleményetek :)
Két felé
Te éltetsz,
És mégis, te viszel sírba,
Te adod az erőt olykor,
De általad vagyok kitaszítva.
Te irányítasz,
Felszínes világom te építed,
Itt belül mégis rombolod;
Vágyaim ki nem elégíted.
Te vezetsz két felé,
Darabokra szaggatsz szét,
És nem tudom miért hagyom;
De érted mindent megadnék.
Te vidítasz,
Miattad van sokszor jókedvem,
De ugyanakkor miattad úszok
Gyakran a bánattengerben.
Te vagy a fény
Az alagút végén, mi jó fele elvezet;
De te vagy a sötétség a föld mélyén,
Mely szépen lassan eltemet.
Kösz a véleményeket.
Amúgy szerelmes épp nem vagyok de elég erős érzelmeim vannak :/ Ami nem feltétlen jó jelen helyzetemben.
Az "ugyanakkor" nem versbe való szó. Ez olyan, mint ha azt írnád "Szerelmes vagyok, mindazonáltal tele a tököm a kedvesemmel"
Ilyent, hogy "fény az alagút végén" - ha csnk nem viccel -költő nem írhat le, mert annyira lapos közhely.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!