Szerintetek milyen a vers?

Van egy rövidebb bekezdő része is, de azt nem írnám le, teljesen a szívemből van az egész... :) 13/L

Egy álarc, s gondolatok

Én egy álarcot hordok, az iskolában, és házon kívül,

Ennek hála senki se látja mit érzek legbelül.

Boldog leszek mikor e álarc mögé elbújok,

Nem vehetik észre valójában miket gondolok.

Nevetek, s gondjaimat nem mondom el senkinek

Épp emiatt nem tudják miket érezhetek.

Ez az én hibám, de hiába, egyáltalán nem tudom,

Mit tehetnék.. el kéne ezen is gondolkodnom.

Mikor álarcom nem volt, s mondtam mindenkinek bajaim,

Problémájuk az volt minek mondom el gondjaim...

Mikor csak néhány dolgot mondtam mikor álarcom mögött voltam,

Azt hitték hazudok, hisz arcomon érzelmeket nem nagyon mutattam.

Maszkomat azért hordom, érzelmeimet azért nem mutatom,

Mert ha mutatnám, sebezhetővé válnék, és azt nem akarom.

De talán jobb lett volna, ha sose veszek magamra maszkot,

Sose nyomom el gondolataimat, s az igazságot.

Vajon mit gondolhatnak, miután elmondtam nekik...

Történetem s életem pontosan miképpen telik?

Félek hogy többségük most is azt mondja:

Ez hazugság...Ez hülyeség, akárki is mondta!

Vagy éppen röhögcsélnek azon is, milyen rossz életem?

Megértik, mégis csak röhögnek ezen az egészen?

Azok az igazán szívtelenek megmondom mindenkinek....

Mert röhögnek azon, hogy a másik szenved.

A szerencsétlennek kell egy még szerencsétlenebb,

Ezért csúfoltak, s hagytak egyedül az emberek.

Ezt gondoltam, s pont emiatt sose szóltam semmit,

Tessék számat kinyitottam, szólni akartok valamit?

Mondjátok életem végéig hogy ronda csúf vagyok,

Hibáimat is mondjátok a szemembe, tessék itt vagyok!

Nem érdekel most már, gyenge többé nem leszek,

Életem kioltására pedig többé gondolni sem merek!

Mert bizony megtörtént már majdnem a végzetes dolog,

Melyet ti, igen, ti szívtelen alakok okoztatok!

Lelki egészségem miattatok volt romokba!

De megmutatom mit tud a barátok támogatása.

Mondom én nektek,igen nektek, ti, szívtelen alakok!

Kik talán most is röhögve olvassák versemet, ti hihetetlenül vakok!

Mondjatok amit akartok, állok elébe nem érdekel!

Mert barátaim segítenek, s ez az ami kell.

Még egy tanács nektek, ó ti szívtelen alakok!

Ha még most is e sorokat röhögve olvasnátok!

Jobb volna ha nem örülnétek mások bánatának ti igazán undorító lények,

Mert visszakerül ti rátok,s onnantól nem hiszem hogy jól élnétek...

Ne bántsatok lelkileg soha soha senkit se, legyen szívetek,

Változzatok meg, hogy ne hívjalak titeket szívtelen lényeknek....

Legyetek kedvesek, szeressétek a másikat, és álljatok ki mellette,

Mert ha nem...az emberiségnek is elég hamar jön el a vége.