NÉPTÁNCOSOK! Hogy kell úgy forogni, hogy ne szédüljek el?

Állítólag, akik a dervis-táncot járják, úgy csinálják, úgy tanítják az utódoknak:

hogy mind a négy égtájon (oldalon) válasszanak ki maguknak a szemükkel egy magasságban levő pontot, és amikor azon az oldalon vannak forgás közben, szemmel mindig keressék meg, és nézzenek arra a pontra!

Persze akik a dervistáncot járják, ott fokozatosan növelik a forgás sebességét, és annyiból könnyebb a dolguk, mint pl. a csárdás-tánc közbeni forgásnál.

Állítólag ezzel a módszerrel el lehet kerülni a szédülést.

Én általában a fiút nézem közben. A fülét, vállát, bármit.

Nekem beválik..:)

A néptáncosok nem kapják a fejüket, csak a balettosok meg a modern táncosok, mert egyáltalán nem autentikus.

Páros forgás közben nézd a fiút, én legtöbbször a vállára bambulok, de ha nem olyan magas, akkor az arcát nézem :)

Viszont, amikor például egyedül forogsz, amikor a fiú forgat, nincs különösebb trükk a szédülés ellen. Néhányan próbálkoznak azzal, hogy kiválasztanak egy pontot, és mindig azt nézik (fejkapás nélkül), de annyira nem bevált. Inkább csak hozzá lehet szokni, és egy idő után akár órákig is foroghatsz, mégsem nem fogsz elszédülni. :)

A hét tibetiben forogni kell, széttárt kézzel, több percen keresztül. Nekünk a tanár azt mondta, hogy nézzük a hüvelykujjunkat.

Ahogy csináltam, az elsőnél még szédültem. Mondták, hogy ugyan, lassítsak már, és álljak le, ha szédülök, aztán mehet tovább.

Most ott vagyok, hogy egyre kevésbé visel meg - pedig én majdnem ötven éves vagyok.

Szerintem, ahogy a többieket olvasom, a fix pont arra jó, hogy ne az egészet lásd magad körül. Kicsit becsapod a szemedet. Ettől az egyensúly -szerved, vagy minek híják, még érzi... úgyhogy gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. :)