Írnátok olyan verscímeket, amelyek a szégyenről szólnak?

Szép vers, de nem tudom, hogy mi köze van a szégyenhez. Szerintem az öngyűlölet nem feltétlenül párosul szégyenérzettel, illetve szégyellnivaló dolgokkal.

József Attila realisztikus versei (Külvárosi éj, Mama, Éhség) kétségkívül csodálatos alkotások, ám egyiknek sem célja a szégyen drámai megjelenítése. Én elsősorban olyan művekre gondoltam a kérdés kapcsán, amelyek kifejezetten a szégyenre, illetve a szégyenérzetre helyezik a hangsúlyt. Ami Mészáros Lajos „Menekülés az éhínség elől” című szerzeményét illeti, az is inkább egyfajta panaszáradat, mintsem kellemetlen „lebőgésről”, gyalázatról szóló költemény.

Semmi probléma!