Te levennéd a polcról? (többi lent)
Azt hiszem belefogtam egy kisebb regényben, HA szabad ezt így mondani. A címe: Határtalan érzelmek. Az első fejezetnél járok, és tulajdonképpen az átélt baráti kapcsolatokról fog szólni, némi csavarral benne. Ennyi írtam még róla, a véleményedet szívesen fogadom!
Egy őszi délelőtt volt, mikor eme esett megtörtént. Az iskola csengője pontban 8 órakor szólalt meg. A diáksereg tódult befelé az ajtón, mindenki kereste a tantermet ahol az első órája fog kezdődni. Ki a német, az irodalom, a művészet terem előtti padon kényelmesedett el. Kettő lány jött a lépcsőn, fel az emeleti tanteremben, majd helyett foglalva a padon bámultak maguk elé. Lehetett rajtuk látni azt a reggeli álmosságot, ami tükröződött róluk. Matematika órával kezdett az osztály, még a vektorok sem tudták felkelteni a lányok figyelmét. 45 perc elteltével megszólalt egy hang, egy bizonyos hang, melyre az osztály elkezdett összecsomagolni, mire a Tanár Nő felkiabált:
- Hová siet ennyire az osztály? – kérdezte megvető hangon a Tanár Nő, majd folytatta – Házi feladat lesz befejezni és nézzétek át, amit eddig leírtunk a vektorokról. Egy lélegzetvételnyi szünet után, halk hangon megjegyezte: - kisebb röpdolgozatra számítsatok!
Az osztály nagy része felbuzdulva hagyta el a termet.
Nem, nem venném le a polcról.
Már a címe olvastán is az a fajta érzés fogalmazódott bennem, amelyet leginkább úgy tudnék leírni, hogy "Aíííí." (Enyhe ajakbiggyesztés kíséretében.) De azért adtam neki egy esélyt, elolvastam a "fülszöveget".
-A kisebb számokat irodalmi szövegben betűvel írjuk.
-Tantermet után vessző.
-Kettő lány, ez nem hiba ugyan, de furcsa. Két lány inkább.
-Fel az emeleti tanteremben, nos ez hiba. Vagy egy percig próbáltam megfejteni ennek a mondatnak az értelmét, mígnem arra jutottam, hogy valami olyasmit szerettél volna mondani, hogy két lány jött a lépcsőn fel az emeleti tanterembe, de akkor meg minek a szó végére az az -n?
-Padon után vessző.
-"Lehetett rajtuk látni azt a reggeli álmosságot, ami tükröződött róluk." - Lehetett rajtuk látni a reggeli álmosságot. / Tükröződött róluk a reggeli álmosság. (Az első verzió jobb.)
-"még a vektorok sem tudták felkelteni a lányok figyelmét." - Miért, a vektorok olyan oltári izgalmasak? Ha azt írtad volna, hogy még - pl. - kedvenc filmjük sem tudta felkelteni a lányok figyelmét, az érthető lenne. De így, hogy egy, szinte mindenki szerint dögunalmas dolgot írtál, nincs benne logika.
-Tanárnő egy szó.
-A tanárnő mondatai teljesen életszerűtlenek.
-Egy lélegzetvételnyi előtt gondolatjel.
-Kisebb nagy K, mivel mondatkezdés.
-"Az osztály nagy része felbuzdulva hagyta el a termet." - Értelmetlen. A felbuzdulás a lelkesedéshez hasonlatos, egy röpdogától pedig aligha lelkesedik akárki is.
Most így hirtelen ennyi. Ne haragudj az őszinteségemért, de ezen még rengeteget kell csiszolnod ahhoz, hogy egyáltalán elfogadható legyen.
Őszinte leszek, nem keltette fel az érdeklődésemet. Nem tudom, mi lehet ebben izgalmas később, valamint pocsék a fogalmazási stílusod, a helyesírásod is.
"Lehetett rajtuk látni azt a reggeli álmosságot, ami tükröződött róluk." - Na hát ez a mondat úgy, ahogy van, baromság! Persze, hogy lehet látni rajtuk valamit, ami tükröződik róluk... remélem érted, mi a probléma.
Ezenkívül a tanárnő egy szó, nem kettő. Helyet foglalni egy t-vel szokás, két t-vel a helyett teljesen mást jelent.
És folytathatnám :)
A tanárnő felkiabált a padlára, vagy hova?
Felkiáltottra gondoltál szerintem.
Kicsit olyan, mintha csak le lennének írva a tények. Semmi személyesség nincs benne, nem tudom magam beleképzelni. Megpróbálhatnád úgy írni, mintha Te lennél a szereplő, nem pedig mesélő.
"Katival jöttünk fel a lépcsőn, álmosan, és a matekóra sem tett minket lelkesebbé. " stb.
24N (régebben én is írtam pár regényre való sztorit, mai napig szeretem olvasni, úgyhogy nem árthat neked sem. :) )
Írni akkor kell, amikor van valami mondanivalód. Ismertem írót, az volt a módszere, hogy mindig jegyzetelt, felírta az érdekes gondolatokat, a karaktereket, a furcsa jelenségeket, mindent, ami szokatlan, vagy érdekes és ezek egy részét kidolgozta, beleszőtte az írásaiba.
A gondolatok tömör megfogalmazása, a sejtetés, az, hogy az olvasó mondja ki az ítéletet, vagy legalább is tovább tudja gondolni a felvetett témát, minden jó író eszköztárában helyet kap.
A szerkesztés kezdetén el kell dönteni, hogy milyen szemszögből látod az eseményeket. Lehet egyes szám első személyben, mintha minden megtörténne Veled, bár ilyenkor kérdés az, hogy hogyan tálalod azokat az eseményeket, amiről a főszereplő nem tudhat. Lehet egy isteni nézőpont, mintegy felülről látva a dolgokat, de ehhez mesteri tudás kell, hogy ne legyen személytelen és ilyenkor nem könnyű a párbeszédek zökkenőmentes beillesztése a történetbe.
Maga a történet a fontos, de különféle stílusokat tanulmányozhatsz, mert a gördülékeny fogalmazás sem elegendő, egy egységes rendszerbe kell foglalni a mondanivalód és ha azt szeretnéd, hogy olvassák is az emberek, akkor érdekesnek kell lennie, amit leírsz.
Kezdheted rövidebb sztorikkal, novellákkal. Egy, egy gondolatot felvázolsz, kidolgozod és csiszolgatod a mondatok stílusát, a szavak árnyalatait és a legfontosabb segítőd a papírkosár, ahogy azt Graves megfogalmazta, aki az egyik kedvenc íróm.
Olvass, tanulj és próbálkozz!
Sok sikert.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!