Van két vers. és nem tudok közülük választani. Mind a kettő kedvenc. Az egyik József Attilától A hetedik, a másik pedig Villon-tól az Ellentétek. Melyik legyen?

szerintem a hetedik kicsit mondóka szerű, szerintem jobban tudnál érvényesülni a villonban.

egyébkén nekem a hetedik arról szól, hogy valahogy nem lefedhető az ember személye a szerepekkel, helyzetekkel. ha végigsorolod, végigjárod is az összes lehetségest, marad valami belőled, ami még nem hangzott el, ami kilóg.

A Villon vers könnyebb, és szerintem könnyebben is szavalható. A hetedik sokkal mélyebb, metafizikai tartalmú, azért is érezzük, "nem értjük" - mert valóban nem lehet racionálisan megérteni. Ez mondjuk minden jó versre igaz. Jó verset minél többször olvasom, annál jobb lesz- és annál inkább "érzem" a teljességét. A hetedik - az "én" megragadhatatlanságáról szól-

Mi is az? az "én" örök pillanatban a végtelen - most már nem a versről, hanem a téma létszemléleti megközelítéséről szólva. A buddhista filozófiában van ilyen: a gyakorló: "ez is én vagyok" - majd: "ez sem én vagyok" - így halad fokról fokra az esetlegességeken át ama örök pillantat felé. József Attila - mint a világ (szerintem) legnagyobb költője, többek közt (mert hát csak elveszünk belőle, ha így elemezgetjük) ezt írja meg a gyönyörű versében.

Még talán könnyebb énekben elmondani ezt - ahogy meg is zenésítették.