Valaki tud kortárs költőktől olyan verseket, amelyek a toleranciáról vagy éppen a rasszizmus elítéléséről szólnak?

"És képzeld, találkoztam már cigánnyal"

De nem eleget, én velük élek több mint 30 éve van felőlük elég rálátásom, büdösek, koszosak, nem fürdenek, lopnak, félsz tőlük kimenni az utcára stb..

Költözz a cigánysorra és megtudod, hogy mi a világ, és ők nem emberek,hanem állatok.

Rajtunk élősködnek fel kéne már észlelni, egy cigány a gyerekszülésből több segélyt kap mint én aki dolgozik.

József Attila: A Dunánál.

"Anyám kun volt, az apám félig székely,

félig román, vagy tán egészen az.

Anyám szájából édes volt az étel,

apám szájából szép volt az igaz.

Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.

Elszomorodom néha emiatt -

-ez az elmúlás. Ebből vagyok. "Meglásd,

ha majd nem leszünk! ..." - megszólítanak."