Mitől művészet/van mondanivaló egy olyan festményben, amely egy történelmi eseményt ábrázol?

Azért művészet, mert a festő egy történelmi esemény úgy ábrázol, hogy az minden néző számára érthető, hogy melyik történelmi eseményt ábrázolja.

Pl. Eger ostroma az egri vár ostromát mutatja, nem pedig egy másik vár ostromát.

Attól művészet, hogy szemléletesen festi le a hősies küzdelmet pl, vagy a fájdalmat. A néző átéli az ottani hősökkel , hogy min mentek át.

Pl:

"Székely Bertalan nagyméretű történelmi festményén valósággal nemzeti "fogadalmi" képpé tökéletesedett az Egri nők kompozíciója.

A festő minden részletében kibontja a jelenetet, s emellett mégis megőrzi a főalak eszmei kiemelését, akit ünnepélyesen komoly arckifejezéssel és végsőkig elszánt, megfeszülő izmokkal ábrázol. A várfal, ahol már csak három asszony küzd, teljesen nyitott az ellenség számára. A várfalon a férje karját fogó monumentális nőalak mellett még két asszony látható, akik közül az egyik nagy lendülettel támad, a másik félve fogja a kövekkel teli kosarat. A törökök első sora hátrafelé zuhan, de a második sor tovább igyekszik felfelé a várfalhoz támasztott létrákon. A festő nagy tudatossággal a dráma tetőfokát ábrázolja, amikor még nem dőlt el semmi, de a szinte groteszkségig túlfokozott arckifejezésekből és gesztusokból látható, hogy a várat védő asszonyok nagyobb lelki elhatározással küzdenek, mint a támadók.

Forrás: Szabó Júlia: A XIX. század festészete Magyarországon, Corvina Kiadó, 1985, 230. olda"

Egy ilyen festmény többnyire nem csak annyit akar közölni azzal, aki meghallja, hogy "ja, volt egri ostrom, nagyjából így nézett ki". Ezek a történelmi/allegorikus festmények nem konkrétan neked szólnak, vagy az unokádnak.. ezek a művész SAJÁT KORÁNAK szóltak. Nagyon sokszor reflektál a művész a saját korának a problémáira vele, adott politikai helyzetre, fest egy afféle "víziót": egy régi jelenetet megfestve, amiről mindenki tudja/tudta, hogy mi lett a végkimenetele, és abban a korban mindenki tudja/tudta, hogy ezzel mire akartak utalni.

Maradjunk Madarász képénél, idézek:

"Aki ebben az időben László lefejeztetésével a Hunyadyak emlékét idézte, az elsősorban a Habsburg-király esküszegését, álnokságát bizonyította, méghozzá az egyik legnagyobb nemzeti hős fiával és a legnépszerűbb, nagy nemzeti király testvérével szemben. És a konkrét történelmi példa értelme ekkor mindig kitágult az emberek tudatában; a nemzeti hősök tragédiájában 49 után szükségszerűen Magyarország nagy nemzeti katasztrófája idéződött fel. De László tragédiája nemcsak a nemzeti fájdalom tükrözésére alkalmas, hanem a bosszú szítására is és - hiszen tudjuk, a gyermek Mátyás királyként jön vissza a fogságból s uralkodása idején a haza dicső, nagy korszaka következik, tehát - biztatásul is szolgált."

A képeknek a mondanivalóját akkor lehet megérteni, ha ismered azt a kort, amiről látszólag szólnak, azt a kort, amiben festették, és magát a művészt. De ez gyakorlatilag nem csak a történelmi témájú képekre igaz, hanem bármi másra. Egy 16. századi holland asztali csendélet, amin látsz egy félig megevett halat és egy boroskupát, ugyanígy társadalomreflekció, művészettörténetből az egyetemen egy egész kurzust rá lehet szentelni, nem csak három sort.

Attól művészet, amiért minden más művészeti irányzat is az. Például ha Eger vár ostromához kellene zenét írni, szobrot állítani stbstb., akkor azt is úgy készítik el, hogy a közönség azonkívül, hogy megértse az eseményeket, át is érezze, az érzelmeire hasson, ne csak a tudását gyarapítsa. Mert hogy volt egy csata Pákozdnál is, de az Eger vár ostroma sokkal nagyobb érzelmeket vált ki a magyarokból például az Egri Csillagok c. művészeti alkotás miatt...

A művészet célja az érzelmek megmozgatása, ilyen esetben a szürke és homályos történelem kiváló kiszínezését értjük a művészet alatt.