Milyen a tér és időkezelés Karinthy Frigyes Cirkusz című művében?

Először olvasd el. A tér: szokatlan. Hiszen egy cirkuszban járunk, ami nem igazán tűnik mindennapinak. Az időközlés: gyerekként kezdi, majd az egész életét rááldozza, hogy kiállhasson a közönség elé. Mert sajnos a hegedű nem volt elég, az emberek azt tartják érdekesnek, ha valaki kockáztatja az épségét. Karinthy ezt szerette volna kifejezni.

Nekem is most kellett olvasnom (9.) és elolvastam a regényt és azonnal tudtam rá válaszolni... elég érdekes képességeid lehetnek xdd

Egy,a netre feltöltött word fájlból másoltam ki:

A CIRKUSZ (1910):

- a novella egy lidércnyomásos álom, egy fantasztikus történet, amelynek egyes szám első személyű elbeszélője saját álmaként meséli el a történetet

- a novella témája: a történet hőse a művésszé válás, az alkotásvágy belső kényszerének, a mű megszületésének és a közönséggel való találkozásnak az útját járja be a cirkusz labirintusában, a művész és közönség problematikus viszonyának bemutatása

- a novella cselekménye: a történet hőse egy dallamot szeretne eljátszani hegedűjén a cirkusz közönségének, ezt azonban csak akkor teheti meg, ha már átélte a cirkusz kínokkal teli mutatványait, csak amikor már feltornázta magát a cirkusz tetejéig érő „építményre”, akkor játszhatta el a szívéből jövő dallamot

- a novella világa: az író a valóság elemeit használja fel, de úgy csoportosítja ezeket a valóságelemeket, hogy az események hétköznapi logikával követhetetlenek legyenek, ne legyen valószerű a történet – ezt az irreális (nem valószerű) világot azonban álomkeretbe helyezi, ami által elfogadhatóvá válik, hiszen az álomban minden megtörténhet: az álombeli világ gyakran logikátlan, képtelen világ (pl.: egy viaszból való férfi fojtogat egy üvegszerű nőt, egy férfi felvágja, majd összevarrja a mellét stb.), a képtelenség a helyszínekre is vonatkozhat (pl.: a cirkusz labirintusszerű világa mélységekkel, sötét folyosókkal), a képtelenség a nyelvi eszközökben is megjelenik (pl.: „parallelepipedon”)

- a novella szerkezeti felépítése: az előzőekben említett logikátlanságok ellenére a jelenetek egymásutánisága valamilyen belső logika alapján történik – ez azt jelenti, hogy a mű világa = jelképes világ (pl.: labirintus, ajtó = az életutat, az eligazodás, a megismerés nehézségét, a döntés súlyát jelképezi)

- a novella főszereplője: az elbeszélő vágyait teljesíti be, a művész jelképe, fiktív én (az irodalmi én nem azonos a szerzői énnel)

- a novella üzenete: vallomás a művész keserű sorsáról, a művész és közönsége konfliktusáról – ha a művész azt akarja, hogy meghallgassák, alkalmazkodnia kell a szenzációra éhes közönség alantasabb igényeihez, a novella végén nyitva marad a kérdés: mire figyel valójában a közönség a/ csak az akrobatikus mutatványra b/ megérinti az igazi művészet, a „melódia” is, amit az álombeli hős régen hallott „zengeni és zokogni”a szívében

- a novella jelképisége: a történet hőse = a művész jelképe, a cirkusz = az emberi művészet tagadása (a nem művészi szórakoztatás színtere), hullakamra = a művészet halála (nemcsak az alkotó, hanem a mű halála is), a cirkuszi előadás = üzlet a cirkuszigazgató számára (= a közönség kiszolgálása (pl.: fojtogatás, megalázó önfeltárás, akrobatika)

elemzés a műhöz:

[link]

rövidebb elemzés:

[link]

[link]

itt kattints oda, hogy Karinthy Frigyes c. jegyzet letöltése és feladja a fájlt

Nem ismerem a novellát(ez az én szégyenem), de nem is kell ismernem, mert már kinőttem az iskolapadból(30 éves vagyok), de itt elvileg elolvasható:

[link]