Leírná nekem valaki William Butler Yeats A coole-i vadhattyúk című versét teljes egészében magyarul?
A fákon őszi pompa, köztük
Száraz ösvény vezet,
Októberi alkony, a víz kitartón
Tükröz derült eget;
A kövek között átcsorduló vízen
Hattyúk, ötvenkilenc.
Tizenkilencedik ősze már, hogy
Számolni kezdtem itt,
Végére nem értem, előbb
Fölrebbent mindegyik,
Zilált körökben szállt nagy hangözön,
Szárnyuk lármája fönn.
Nézem e fényes teremtményeket,
S szomorú a szívem.
Más volt itt az alkony: először
Hallgatni odafenn
Fejem fölött szárnyuk harangszavát.
Fürgébb volt ez a láb!
Ők most is tűzzel, párosával
Eveznek a hideg,
Nyájas árban, szállnak a légbe fel;
Szívük nem lett öreg;
Váltig velük hódítás, szenvedély,
Útjuk bármerre tér.
Most a nyugodt vízen lebegnek,
Szépen, sejtelmesen.
Milyen nádasban lesz a fészkük,
Mely partnál, mely vízen
Tündökölnek majd, ha eljő a nap,
Hogy hűlt helyük fogad?
Várady Szabolcs fordítása
Kedves kérdező, mi fogott meg ebben a versben, ha szabad kérdeznem? Hol találtál rá?
Nagyon szépen köszönöm!
egy régi újságban hallottam először az íróról aki Nobel-díjas és be is akartam szerezni a könyvét amin válogatott versei vannak de sajnos már sehol nem lehet találni.
a vers meg magában a hangulata tetszik.tényleg nagyon jól bánik a szavakkal és tudod kicsit hasonlít arra a tájra ahol én élek.
van még egy verse aminek nem tudom a címét ebben tudnál segíteni?
„Nem említek több könyvet, s hosszú háborút. Megkeresem azt a korhadó sövényt, hol egy koldus fúvó széltől megvonult. S majdan beszélj’t kezdeményeznék, míg neve fel nem merül. Ha lésznek emlékfoszlányai eszébe jut majd neve, s emlékezéséből örömet lele. S hajdan bár fiatal dicsérte, agg pedig okolta, a szegények közt mind agg, mind suhanc csodálta.
Ez a vers is Yeats-é, és tudomásom szerint a "A coole-i vadhattyúk" című kötetben jelent meg. Magyar fordítást nem sikerült találnom, de azért leírom az eredetit:
Her Praise
SHE is foremost of those that I would hear praised.
I have gone about the house, gone up and down
As a man does who has published a new book,
Or a young girl dressed out in her new gown,
And though I have turned the talk by hook or crook
Until her praise should be the uppermost theme,
A woman spoke of some new tale she had read,
A man confusedly in a half dream
As though some other name ran in his head.
She is foremost of those that I would hear praised.
I will talk no more of books or the long war
But walk by the dry thorn until I have found
Some beggar sheltering from the wind, and there
Manage the talk until her name come round.
If there be rags enough he will know her name
And be well pleased remembering it, for in the old days,
Though she had young men's praise and old men's blame,
Among the poor both old and young gave her praise.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!