Milyen (esetleg Wass Albert) verset tudnátok ajánlani?

én két Wass Albert verset ismerek csak, az egyik a Talán.

Talán egy könyvben vagyok egy betű.

Talán egy szó.

Talán egy költemény.

Mit tudom én.

Csak azt tudom,

hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,

mit kiolvas belőlem valaki,

ha letette a tollat.

Ez elég hatásos, ha az ember átérzi, de szerintem túl rövid neked most. A másik meg ez:

Könnycsepp a szempilládon este:

én vagyok.

Én vagyok az a kíváncsi csillag,

mely rád kacsingat

és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.

Végigálmodom az álmodat,

ölelésedben én epedek el,

csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,

mely szíved rejtett zárjait kinyitja,

s a nyíl vagyok, amely sivítva

holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog

holt mámorok tört ívén át az éjbe:

s én vagyok az a sápadtság, amit

éjfél után, ha bálból jössz haza,

rád lehel a sarki lámpa fénye.

Hát nem tudom.