Leirtna valaki Feher Ferenc:Apam citerja cimu versnek a teljes szoveget?

Csak így, versszakokra bontás nélkül találtam meg:

valaha megvolt mind a húrja, valaha simább volt a fája. valaha tiszta szívből zengett apám asztali citerája. zengett, mint nyáréjen a búza, s panaszkodott téli esteken. sírt, mint csöpp gyerekkel a bölcső, mint papír sír az ablaküvegen. zsongott, mint barackfán a méhek, pengett, mint kasza peng az üllőn. olykor pattant egy húrja, s vénült, mint zúgó akácfák a dűlőn. vénült, mint ősztájon az esték. fájában már száz szú percegett. nem is tudom, hogy nem vettük észre: apánk haja is már őszesebb. télestén, ha néha otthon járok, emlékeznék hangjainál, de hiába: sötét padlássarokban hallgat apám asztali citerája. véle hallgat a ház, a nóta, s a messze néző padlásszemek. olykor, ha szél sír el a tető felett, jó húrjai még föl-fölzengenek, s én hallgatom, mint mesét a gyermek, hallgatom, mint ős partot a víz. nem tudok elszakadni tőle: így, némán is, vissza-visszahív.