Milyen lett ez a vers szerinted?

a sajátom. nem szoktam verset írni egyébként. kérlek, ne olyan szigorú kritikus szemmel tekints rá! :) kíváncsi vagyok másnak is tetszik e. köszönöm a véleményeket!

Emlékszem a kanyargós útra

Mezítláb lábam alatt durva

kavicsokon lépkedem

fölöttem a végtelen

Közel s távol nincs egy lélek

én ugyan semmitől sem félek

magányomban dalolok

még sírva is fakadok

Megállok egy pillanatra

csendes folyó fehér habja

állja utam hirtelen

szívemben kis félelem

Bár nincsen semmi mitől féljek

vízbe bele mégsem lépek

talán mégis elsodor?

a kétség bennem honol

Napnyugtára visszatérek

házba hol magamban élek

de a kétség bennem marad

az az út vajon merre halad?

Jöttek napok, s hónapok

belül érzem sorvadok

de holnap bizony felkelek

s a túloldalra átkelek