Szerintetek egy jól és igényesen megírt ponyva lehet annyira értékes, mint egy szépirodalmi mű?

Igen, amúgy mitől ponyva a ponyva és mitől szépirodalom a szépirodalom?

Persze. Ez egyénfüggő. Most melyik szépirodalmat olvasod el ötször? Egri csillagokat??? Egy ponyvát meg ronggyá olashatsz, ha jó :)

Ponyva mitől is ponyva? Sokban van annyi mondanivaló, mint bmely már szépirodalmiban, csak olvashatóbb. :)

Én mindig azt tartottam, hogy az igazán értékes művészet abból a szürke sávból származik, ahol a népszerű jobb minőségűje és az igazy(tm) emészthetője található.

Én nem ponyvának, inkább igényes lektűrnek nevezném és a válaszom az, hogy igen, egyértelműen... van olyan stílus/téma amit a szépirodalom úgymond "kivet" magából (Értsd: senki nem meri szépirodalomnak hívni), de ettől még igényesen megírt értékes mű lehet.

NEM.

Miért?

Nos,azért nem mert a szépirodalmi művekben ahogy egy képzőművészeti és zeneművészeti alkotásban is, a szerző elvileg a végleges, az örök érvényű megalkotására törekszik, több-kevesebb sikerrel; mindez a legszínvonalasabb ponyva esetében sincs így. A ponyva soha sem vállal be rizikót, mindenképpen arra törekszik hogy tessen és ezzel arányosan, nagy jövedelmet produkáljon. Minden ponyva formai és tartalmi klisékkel dolgozik, nem újít. A ponyvában alkalmazott írói eszköztár egy szépíró eszköztárának a töredéke. Természetesen lehet jó stílusban írni ponyvát, amely könnyen olvastatja magát és a befogadónak egy percre sem okoz problémát. A befogadó nem dolgozik a szöveggel, hanem kiszolgálják. Ez más művészeti területeken is így van. Ahol kiszolgálnak minket ott egyszerű üzlet részesei vagyunk. A szépirodalom feleség, akivel lakva megismerszik maga az élet (legyen bármilyen is), az igényes ponyva luxus qrva, akivel elhetyegve szereztünk magunknak egy kellemes délutánt, de nincs egymáshoz közünk. Természetesen még mindig inkább luxus qrva mint útszéli (pl. színes női füzetek, tucat krimik).

Ééééés most elolvashattuk miért is lett nálam szitokszó az "igazy művészet(tm)". A művészet elsődleges feladata a kezdetektől az volt, hogy szórakoztatással, szépséggel stb. kellemesebbé tegye az életet (esetleg sokkoljon de az alacsony szavatosságú egy cél, az emberek könnyen hozzászoknak) ha emellett képes valami többet is mondani-adni akkor értékes. (A végleges-örök érvényű megalkotása lehet cél de reálisan elérhetetlen ideál.) Az egészet ott szúrtuk el amikor a művészetet elemeltük ettől a funkciójától, a művészt valami égi magasságokba emeltük és azt kezdtük sulykolni, az emberekbe, hogy "Ő a művész neki igaza van, ha nem érted / tetszik ostoba / műveletlen tahó vagy és meg sem érdemled!". ÉN máig hiszem, hogyha érthetetlen v. élvezhetetlen akkor semmi értékes sincs benne (legalábbis nekem), és nem vagyok hajlandó olyan energiát áldozni egy alkotásra amit úgy érzem, hogy nem érdemel meg. (A "Olvasd el / nézd meg / stb. olyan zseniális ha megérted!" nekem kognitív disszonanciának hangzik.)