Miért szeretitek József Attila művészetét?

biztos mindenkinek egyéni, de amikor a versét olvasom, teljesen értem hogy mit érez. A költő és az olvasó között sokszor van egy fal, ami miatt az olvasó nem érti hogy miről van szó. Nálam ez József Attila esetében nincs meg.

Én nem, de kérdezd a Földes Lászlót.

Tudok vele azonosulni, és megértem a verseit. Elég ha csak belegondolok mit érezhetett akkor mikor írta a verseit, és már is könnyű beleélnem magam.

Az ember nyomorúságát mindennapi problémáját írta meg és nagy hozzáértéssel ami nemcsak azért van mert benne élt nap mint nap." gépek szíja csetten és nyalint, És a fémkeblű dinamókat szopják a sivalkodó transzformátorok."Csak az tudja milyen nagyfokú szakmai hozzáértés van a sorokban aki ismeri az ipari termelést.

Nem szeretem.

Mert olyan elvont, beteg képek jutnak eszébe, amit nem sok más költőnél tapasztaltam. A szépséget párosítja a realizmussal, például az Ódában: 'Az örök anyag boldogan halad benned a belek alagútjain és gazdag életet nyer a salak a buzgó vesék forró kútjain!' Ilyen szépen senki nem tud a sz.rról írni. Tetszik a realizmusa, hogy nem a tipikus elérhetetlen női képet festi le, hanem egy hús- vér embert, aki tetszik neki, különleges számára, de ugyanúgy vécézik, ugyanúgy levegőt vesz, él, mint bárki más. Sokszor napokat elgondolkodok egy-egy leírt képén, és beugrik a fejembe, hogy ez mennyire zseniálisan meg van fogalmazva.

Utolsó hozzászólónak nagyban gratulálok, szinte ugyanazt érzem. Egyegy, mindennapi képet különlegesen lát, eléggé beteg dolgokként azonosítja őket (Levegőt! című versét ajánlom), és mégis úgy adja az olvasó tudtára, hogy az gyönyörködjön abban, ahogyan ő meglátja, azonosuljon vele és megértse azt. Ami ritka, és nem is rossz tulajdonság - bár még elérhetetlenebbnek érzem azokat a költőket, akiknek nem értem a versét.. velük nem megy az azonosulás, ezáltal nem tudok közelebb kerülni a művészetükhöz.